Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 125 éve
ződött", illetve „elszigetelt öbölbe" helyezi, aminek peremi részeit jelzik azok a helyek, ahol a „gumós, konkréciós, vasas, tűzkőtörmelékes mangánérc [...] a hierlatz mészkő karsztosodott töbreit tölti ki" (MÉSZÁROS 1980, pp. 68-69). Ez a mondat arra utal, hogy MÉSZÁROS a folyamatos liász-dogger rétegsorban kifejlődött primer, zömmel karbonátos ércet és a liász mészköveken kialakult karsztos töbrökbe halmozódott, eocén fedős oxidos mangánércet azonos korúnak tarotta. Később (MÉSZÁROS 1971a) a juráról így ír (p. 642): „A csehbányái területrészen is bizonyítottnak látszik [...] az, hogy a mélyrenyúló törésekkel sakktáblaszerűen felosztott medencealjzat egyes részei időnként bizonyos időtartamra szigetekként a tenger szintje fölé emelkedtek." „A jurában is többször szárazulatra került részek" (u.o., p. 643) révén „osztott üledékgyűjtőről" beszél, aminek kimutatását akkoriban komoly eredménynek tekintették (lásd KNAUER 1969). MÉSZÁROS később (7 év múltával!) explicite is kritizálta a középhegységi szigettengerrel szemben szakmai érveket felhozó véleményt (MÉSZÁROS 1979). Ezt azonnal viszontválasz követte (GALÁCZ-VÖRÖS 1979), hála a Földtani Közlöny legszebb hagyományait követő akkori szerkesztőnek. Évekkel később MÉSZÁROS József mindkét, általa bírált véleményt képviselő szerzőt felkereste, és elismerte, hogy érvei nem voltak helytállóak. Sajnos a lemeztektonikai gondolatot magáévá tevő fellángolásából fakadt szerkezetföldtani revíziós szándékai hirtelen halála miatt nem valósulhattak meg. Nem MÉSZÁROS volt az egyetlen térképező geológus, aki úgy képviselte továbbra is a bakonyi-középhegységi szigettenger koncepcióját, hogy figyelmen kívül hagyta az eltérő véleményeket. JAKUS Péter, aki MÉSZÁROS Józseffel együtt dolgozott a Déli-Bakony 20 000-es térképezésén, így ír a Márkó-környéki jura fejlődéstörténetről (JAKUS 1980 4 ): „A Bakony DK-i peremén a jura időszaki képződmények teljes hiányából és a belsőbb területek jura képződményeinek fáciesviszonyaiból a triász időszak végén megszűnt tengeri üledékképződésre és a jura időszak egészére kiterjedő üledékhiányra következtetünk. A beszűkült kratoszinklinális ÉK-DNy-i csapású partvonala a mai triász-jura határtól (Somhegy, Borostyán-hegy) DK-re húzódhatott. A partvonaltól DK-re fekvő karsztosodó területeken már a jurában bauxit és bauxitos agyag keletkezhetett". Itt nemcsak MÉSZÁROS József hatását érezhetjük (a „kratoszinklinális" az ő terminusa a bakonyi mezozoós üledékgyűjtőre), hanem FÜLÖP fentebb említett, a bauxit keletkezésével kapcsolatos koncepcióját is visszahallhatjuk. Hasonló véleményt képviselt KORPÁS László, a Bakonybél-környéki területek térképezője. Az üledékhézagos rétegsorok szerinte arra utalnak, hogy „minden valószínűség szerint a jura üledékek a térképlap területének legnagyobb részét (eltekintve a K-i peremtől, illetve a Bakonybéli-medencétől) egyáltalán nem fedték" (KORPÁS 1982 5 , p. 39). KNAUER József véleménye árnyaltabb (KNAUER 1989 6 ). Lókút-környéki vizsgálatai alapján a hettangi végétől tagolt üledékgyűjtő meglétét feltételezi, magasabb helyzetű vonulatokkal és valamivel mélyebb medencékkel. „A hézagosság eredetére nézve megoszlanak a vélemények" - írja. „A medence kifejlődésében a víz többé-kevésbé fokozatos mélyülése figyelhető meg. A radiolarit tekinthető a legmélyebb vízben keletkezett fáciesnek" (u.o., p. 4 A 20 000-es térképmagyarázó megjelenési dátuma 1980, de a belső címlapon az áll, hogy a kézirat lezárva 1970-ben. JAKUS P. 1968-ban szerzett diplomát, második munkahelyként csak 1969-ben került a Földtani Intézetbe, tehát általános geológiai fejlődéstörténetre vonatkozó nézetei mindössze másfél éves szakmai gyakorlaton alapultak. 5 A kézirat lezárási dátuma 1969! A szerző az eltelt 13 év alatt nem talált kiegészítenivalót kéziratában! fi A megjelenés dátuma a címlapon 1989, a belső címlapon 1988, „A leírást átdolgozta és kiegészítette Knauer József (1985)".
