Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 16. (Zirc, 1997)
ÁBRAHÁM LEVENTE: Balatonhenye és környékének bagolylepkéi (Lepidoptera: Noctuidae)
A Balaton-felvidéki NP Lepidoptera faunájának kutatottsága ma még elmarad a Bakony más tájegységeinek faunisztikai vizsgálati szintjétől (ÁBRAHÁM 1987, 1991, 1993, ÁBRAHÁM-UHERKOVICH 1986, DIETZEL 1997, FAZEKAS 1980, 1983, 1993, HERCZIG 1989, KOVÁCS 1953, 1956, NÉMETH 1991, RÉZBÁNYAI 1973a, 1973b, 1976, 1979a, 1979b, 1980, 1981a, 1981b, 1983, SZABÓKY 1978, SZEŐKE 1987, SZEŐKE et al. 1988, Szőcs 1968, TALLÓS 1958, 1963), de ezen a területen is születtek a gazdag faunát leíró kiváló munkák (HERCZIG et al. 1981, KALLÓ et al. 1980, 1988, SZABÓKY 1989, SZÉCSÉNYI 1981), néhány dolgozat pedig igazi faunisztikai csemegékre hívja fel a figyelmünket (MÉSZÁROS 1974, NÉMETH—SZABÓKY 1998, SZÉCSÉNYI 1985). Mindezek ellenére a nemzeti park változatos élőhelyei sem természetvédelmi, sem faunisztikai, sem ökológiai szempontból nem ismertek kielégítő módon. Közösen végzett faunafeltáró munkánk a hiányosságok megszüntetésére, a terület alapfaunájának felmérésére irányult természetvédelmi céllal. Munkánk eredményéről először 1998. tavaszán a XII. Bakony-kutató Ankéton számoltunk be (ÁBRAHÁM-KEMPAS 2000). Gyűjtési helyek és módszerek Klaus Kempas 1993-tól rendszeresen látogatott Magyarországra. Németországban tanárként dolgozott és szinte minden iskolai szünetet hazánkban töltött. Foglalkozása miatt azonban a bagolylepkék teljes aktivitási időszakát nem tudta nyomon követni. Kutatómunkájának központja Balatonhenye volt. Innen járta a környéket és ismerte meg a Káli-medencét. A mintavételezések zöme a balatonhenyei Magyal-tetőn történt, itt a vegetáció nagyon változatos, erősen felnyíló karsztbokorerdők nyílt dolomitgyep foltokkal váltakoznak, amelyeket régen legelőként is hasznosítottak. A másik mintavételi hely a falu szélén, a Boglyashegy és a Magyal-tető között húzódó Burnót-patak völgyében volt. Itt a száraz dolomit lejtősztyepp élőhelytől a patakmenti magaskórós, égeres és füzes élőhelyekig kis területen belül változatos a vegetáció. A faunafelmérő munka másik súlypontja a Kornyi-tó környékére esett, tőle északra a Sásdi-legelőn történt a mintavételezés egy száraz legelőterületen, valamint a tó környéki erősen higrofil élőhelyeken. Bagolylepke kutatásokhoz először 250 W-os, majd 400 W-os higanygőzlámpát használt, de időnként kisméretű vödörcsapdát is működtetett „black light" típusú fénycsővel. Gyakran alkalmazta a csalétkezést is. Széles biológiai ismeretei révén eligazodott a bagolylepkék hazai tápnövényei között és rendszeresen kutatott fényre ritkán repülő bagolylepkék hernyói után. Eredmények Kutatómunkája faunisztikai felmérés volt, ezzel jelentősen hozzásegített bennünket, hogy megismerjük és értékeljük Balatonhenye környékének gazdag bagolylepke faunáját. Természetesen más hazai tájegységeken is ellátogatott, de ezek a gyűjtések inkább csak szórvány faunisztikai adatként szolgálhatnának információként. Az ott fogott ritkább fajok adatait már jól ismerjük korábbi hazai vizsgálataink alapján. Munkájának eredményéről a gyűjtött fajok elterjedési adataival együtt egy összefoglaló listát adok. A jegyzéket úgy állítottam össze, hogy benne külön feltüntettem a természetvédelmi szempontból fontos fajok fenolőgiai adatait is.
