Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

KENYERES ZOLTÁN - BAUER NORBERT: Egyenesszárnyú (Orthopteroidea: Saltatoria) kutatás a Balaton-felvidéken

2. ábra: Három lágyszárú szinttel rendelkező sziklafüves lejtősztyeprét (Helianthemum ovatum (Viv.) Dun., Chrysopogon gryllus (Torn.) Trin., Festuca valesiaca Schleich., Centaurea sadleriana Janka, Carex humilis Leyss., Stipa joannis Celak., Thymus glabrescens Willd. fajokkal) (BAUER N. - KENYERES Z. eredeti). Fiziognómiailag erősen tagolt, általában legalább három lágyszárú szint különíthető el. Az alsó szint (<20 cm) konstans gyepképző faja a Carex humilis, gyakoriak a félcserjék (Thymus, Helianthemum, Fumana stb), a középső gyepszintben (—60 cm) a Festuca és Stipa fajok a legjellemzőbbek. A társulás karakterisztikus, a felső szintet (>80 cm) uraló faja a Chrysopogon gryllus. Zavart, legeltetett egységeiben a Stipa capillata, Bothriochloa ischaemum válik uralkodóvá, s a társulás fajszáma csökken, vertikális struktúrája változik. Az ilyen eljellegtelenedett állományok erősen hasonlatosak a pusztafüves lejtősztyep leromlott gyepjeihez. A sziklafüves lejtősztyep (Chrysopogono-Caricetum humilis) különös jelentőségű társulás, mivel azonos területeken is különböző zártságú állományrészletekből állhat, mely változatosabbá teszi az amúgy jellemzően közel azonos fajkészletú alegységeket. (2. ábra) Pusztafüves lejtősztyeprétek (H3) 1. Mészkő lejtősztyeprét E szubmediterrán lejtősztyepnek (Cleistogenes-Festucetum rupicolae) is nevezett gyeptípus a Balaton-felvidék mészkő alapkőzetű lejtős területeinek legjellemzőbb, igen fajgazdag, lágyszárú társulása. A kitettség és bolygatottság függvényében számos alegysége (szubasszociációja, fáciese) különíthető el, melyek strukturálisan is különbözőek, az uralkodó gyepképzők (Festuca rupicola, Festuca valesiaca, Stipa joannis, Bromus erectus, Bothriochloa ischaemum, Stipa capillata, Cleistogenes serotina) méretbeli különbözőségének és változatos tömegviszonyainak köszönhetően. Típusos állományai mészkövön kialakult, törmelékszegény rendzinán jellemzőek. A délies kitettségű állományokban, eny-