Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

KENYERES ZOLTÁN - BAUER NORBERT: Egyenesszárnyú (Orthopteroidea: Saltatoria) kutatás a Balaton-felvidéken

Iái, ezek egyike a Balaton-felvidék. [RÁcz orthopterológiai vizsgálatai alapján javasolta a Veszprém-Várpalotai-fennsík önálló faunakistájként való kezelését, ezzel hatra emelve a faunakistájak számát (RÁcz 1979)] A Balaton-felvidéket a változatos elterjedésű melegkedvelő (termo- és xerofil) állatfajok jellemzik. A legkülönbözőbb taxonokból származó 28 színezőelem támasztja alá a terület különállóságát. Közülük 20 (71%) a „déli" fajok száma. Az egész Bakonyra vonatkoztatva a déli, délkelet-európai elemek részesedése általánosan 43%. Sajátos állatföldrajzi ellentmondás, hogy míg a Bakony éghajlati viszonyai egyértelműen a déli faunaelemek elterjedését segítették elő, addig a Saltatoriáknál ez a részesedés meglehetősen csekély (—11,7%). RÁcz ezt azzal magyarázza, hogy a Bakony természetes növénytakarója az erdő, így a déli expozíciójú sziklagyepek - melyek a déli, délkeleti geobiont illetve geo-psammobiont egyenesszárnyúak élőhelyei - csak kismértékben részesednek a potenciális élőhelyekből, továbbá legtöbbször csak másodlagosan alakultak ki (RÁcz 1973). A tárgyalt kutatási területről az alábbi, színezőelemként értelmezhető fajok ismertek. A pontomediterrán elterjedésű, déli expozíciójú középhegységi sztyepasszociációkra jellemző faj a Rhacocleis germanica Herr.-Schäff. és az illyr jellegű Pachytrachis gracilis Br. v Watt. együtt került elő a Badacsonyról és Balatonarácsról. Mindkét fajnak van a másiktól független - bár kis számú - előfordulása is. Kelet-európai elterjedésű, montán-szubalpin jellegű, 850-1700 m-ig előforduló faj a Pholidoptera aptera L., amely a Balaton-felvidéken eddig a Badacsonyról került elő. Nedves rétek, nádasok lakója a Ruspolia nitidula Scop., az egyébként dél-európai-afrikai-palearktikus-ázsiai elterjedésű fajt Tihanyból sikerült kimutatni. VARGA és RÁcz a Tapolcai-medencében gyűjtötte a Tessalana vittata Charp. nevű szöcskefajt, melynek áreája pontusi jellegű, súlypontja a volt Szovjetunió déli sztyepterületeire esik (RÁcz 1973, 1979). Mint már korábban említettük, az egyenesszárnyú-cönológiai vizsgálatok kimutatták, hogy különböző növénytársulásokban eltérő összetételű egyenesszárnyú közösségek élnek. Fitofág rovartaxon lévén, meghatározó lehet az adott növénytakaró fajösszetétele, a fitomassza mennyisége. Túl egyszerű lenne azonban azt gondolni, hogy a növénytársulások határai egyben a Saltatoria-közösségek határai is. Nagy valószínűséggel ezek a rovarközösségek több társulást fognak össze, ugyanis az egyenesszárnyúak kevéssé érzékelik heterogénnek élőhelyüket, mint más fitofág csoportok (GALLÉ és mtsai 1985) továbbá annak finom skálájú változására érzéketlenek (VARGA 1997). Kérdéses viszont, hogy mi az a legkisebb többé-kevésbé heterogén - élőhely, ami önálló közösség kialakulását eredményezheti (pl. kis-méretű szigetszerű gyepeknél kialakul-e önálló, jellemző fajösszetételű közösség). Az adott cönotaxon fajösszetétele, dominanciaviszonyai csak néhány befolyásoló változó a sok közül, amely meghatározhatja egy adott faj jelenlétét vagy hiányát. Sok ilyen limitációs faktor összjátékából következik egy egyedi (vagy éppen, hogy nem egyedi) közösség kialakulása vagy hiánya. A fitofág rovarok élőhelyválasztásának megokolása során általában két alapvető elmélet vetődik fel. Az egyik a növényzet architektúrájának hatását, a másik ezzel szemben a növényi kemizmus jelentőségét hansúlyozza (GALLÉ és mtsai 1985). A Saltatoria-k mérsékelten oligofág fogyasztásúak. A speciális tápnövénynek nincs tehát jelentősége abban, hogy egyes fajok például kizárólag száraz-meleg sziklagyepekben és sztyeplejtőkön fordulnak elő, sokkal inkább az aljzat fizikai sajátságai, a mikroklíma és bizonyos kórokozókkal szembeni érzékenység azok a ható tényezők, amelyek meghatározók (VARGA in BORHIDI-SÁNTA 1999). A kémiai, táplálkozásbiológiai elmélet alapján azonban feltételezhető egy más jellegű növényzet - egyenesszárnyú közösség korreláció. Számos értékes faj (pl. Isophya modes-