Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

TÓTH SÁNDOR: A Balatonba torkolló patakok szitakötő faunájának (Odonata) összehasonlító vizsgálata

A vizsgált vízfolyások minősítése a szitakötő-fauna alapján Egy objektív eredményt adó és a gyakorlati természetvédelmi munkában is jól alkalmazható minősítési módszer kidolgozása DÉVAI Györgynek köszönhető. Részletes leírása nyomtatásban is megjelent (DÉVAI-MISKOLCZI 1987), ezért ismertetésére nem szükséges kitérni. Jelentőségét a szerzők dolgozatából idézzük: ,JEgy-egy élőlénycsoport fajösszetétele alapján, főleg ha azt az egyes fajok általános előfordulási gyakoriságának tükrében értékeljük, bármely területről nem csak jól összehasonlítható, hanem mutatószámokkal is jellemezhető képet alkothatunk. Az ezen az alapon végzett minősítés tehát különösen alkalmas a biológiai monitoring rendszerek keretében az ún. területi faunák természetvédelmi értékének meghatározására és változásainak elemzésére". A szitakötők előfordulási adatainak a hálótérképek segítségével megállapított relatív gyakorisági kategóriák szerint történő értékelésével az élőhelyek (esetünkben vízterek) minősítésére is lehetőség nyílik. Ennek alapján a jelen dolgozat keretébe tartozó vízfolyásokról az alábbi kép alakult ki: Burnót-patak Gyakoriság Faj szám Súlyfaktor Pontszám Igen gyakori előfordulású 1 Gyakori előfordulású 7 2 14 Mérsékelten gyakori előfordulású 3 4 12 Ritka előfordulású 8 Szórványos előfordulású 16 Összesen: 10 26 Biotóp-súlyfaktor: 3,0; Végleges pontszám: 78 Biotóp-minősítés: III. osztályú (mérsékelten fajgazdag) víz (a szitakötő-fauna alapján) Csopaki-séd Gyakoriság Fajszám Súlyfaktor Pontszám Igen gyakori előfordulású 1 1 1 Gyakori előfordulású 8 2 16 Mérsékelten gyakori előfordulású 2 4 8 Ritka előfordulású 1 8 8 Szórványos előfordulású 16 Összesen: 12 33 Biotóp-súlyfaktor: 3,0; Végleges pontszám: 99 Biotóp-minősítés: III. osztályú (mérsékelten fajgazdag) víz (a szitakötő-fauna alapján)