Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

SZINETÁR CSABA - MILTÉNYI ATTILA: Adatok a Ság-hegy pókfaunájának ismeretéhez

Terület és módszer Vizsgálatainkat 1998 májusában kezdtük meg. A feldolgozott anyag elsősorban Barberféle talajcsapdázással került begyűjtésre. A hegy hat különböző élőhelyén összesen 19 csapda került kihelyezésre. Ezek április 8-tól június 20-ig működtek. Ezen időszakban három alkalommal lettek ürítve (1998. 05. 09., 1998. 05. 30., 1998. 06. 20.). Három deciliteres műanyag poharakat, valamint 20%-os ecetsavat használtunk a csapdázáshoz. A törmeléklejtőkön módosított, úgynevezett „porondos" csapdákat üzemeltettünk. A peremmel rendelkező műanyag poharak egy 15x20 cm-es alumíniumlemez közepén vágott lyukba lettek besüllyesztve úgy, hogy a poharak pereme egy szintbe került a lemezzel, melyet a kövek közé illesztettünk, így érve el a csapda peremének tereppel azonos szintbe hozását. A lemez felszínét festékre szórt homokkal álcáztuk. Az erdőben kihelyezett csapdák esetében („D" és „E" élőhelyek) a talajadottságok lehetővé tették a poharak talajba süllyesztését. Itt két egymásba illesztett poharat alkalmaztunk. A külső pohár került beásásra, ez a vizsgálati idő alatt végig a helyén maradt. A belső pohár tartalmát ürítettük a fentiekben megadott időpontokban. A faunisztikai adatgyűjtés volt a gyűjtések elsődleges célja, ezért alkalmaztunk csupán kis számú talajcsapdát és egyelő gyűjtéseket. Tekintettel a Sághegy természetes élőhelyeinek kis kiterjedésére, természetvédelmi szempontból sem kívánatos nagy volumenű tömeggyűjtés alkalmazása a területen. A gyűjtési időszak megválasztása elsősorban a farkaspókok fenológiai sajátosságaihoz alkalmazkodott, amennyiben a nyár folyamán foghatók elsősorban ivarérett példányaik, melyek nélkül a fajok pontos determinálása nem kivitelezhető. A farkaspókok kiválasztásának fő szempontjaként kiemelendő, hogy körükben ismertek tipikus bokorerdei fajok, illetve a közép-európai fajok ökológiája abban a tekintetben is jól ismert, hogy az antropogén hatásokra milyen mértékben érzékenyek (HORVÁTH 1991, BUCHAR 1992, BLEICHER 1998). Csapdázott élőhelyek: „A": déli kitettségű törmeléklejtő a kráter belsejében, 2 darab „porondos" és egy beásott csapda meredek sziklafal tövében. „B": északi kitettségű törmeléklejtő a kráter belsejében, a bányaudvar legmélyebb szintjében, 3 „porondos" csapda nagyméretű sziklák között. „C": déli kitettségű törmeléklejtő a kráter nyugati ágában, 2 „porondos" csapda közepesen meredek kőgörgetegben. „D": északnyugati kitettségű, természetközeli növényzettel [elsősorban fehér varjúháj (Sedum album) és gazdag mohaborítás] rendelkező törmeléklejtő a kráter nyugati ágában a „C" területtel szemben, 2 „porondos" csapda kisméretű kövek közé beépítve. „E": nyugati kitettségű karsztbokorerdő, 4 hagyományosan beásott talajcsapda, a hajdani bokorerdő legtipikusabb maradványfoltja néhány molyhos tölggyel és a jellemző lágyszárú szinttel (pl. Dictamnus albus). „F": északi kitettségű, zárt molyhos tölgyes, 5 hagyományosan beásott talajcsapda. A jó természetességű állapotban lévő erdőre gazdag kora tavaszi geofiton aszpektus jellemző (pl. Corydalis cava, Scilla bifolia agg., Ficaria verna, Polygonatum odoratum, Anemone ranunculoides), a zárt lombkoronaszintet a molyhos tölgy (Quercus pubescens), a cser (Quercus cerris), a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotják. A lelőhelyek elhelyezkedése a térképvázlaton (1. ábra) látható. A talajcsapdázáson kívül egyelő gyűjtéseket is végeztünk. Ez elsősorban a törmeléklejtők köveinek forgatásával („A-D" biotópok), valamint kéreg alóli gyűjtéssel történt („F" biotóp). A determináláshoz