Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

BARTA ZOLTÁN: Adatok (1980-1995) a Bakony hegység és peremterületei gerinces faunájának (Amphibia, Reptilia, Mammalia) ismeretéhez I.

nek a gyakorlati természetvédelemben is. A szerző 1979 óta foglalkozik a hegység és Veszprém megye ornitológiai célú kutatásával. Madártani vizsgálatai során - elsősorban a 80-as évek közepétől - a gerincesek egyéb csoportjaira vonatkozó információkat is gyűjtött. Jelen közlemény célja ezen ismeretanyag közreadása. Módszer Az alább közlésre kerülő adatok a természetföldrajzi értelemben vett Bakony-hegység és Veszprém megye területéről, 15 év mintegy 160 terepútjáról származnak. (1. ábra) Miután ma már természetvédelmi okokból korlátozott számban gyűjthetők be az egyes fajok előfordulását bizonyító példányok - sok esetben a körülmények sem teszik lehetővé a begyűjtést -, összeállításom elsősorban terepi megfigyelések adatait tartalmazza. Amennyiben a terepi körülmények nem tették lehetővé a faj meghatározását (pl. annak lárvaállapota miatt), úgy esetenként a mesterséges körülmények közötti kinevelést is alkalmaztam. Saját észleléseim mellett egyes esetekben más adatközlők (elsősorban munkatársaim) hiteles, bizonyított adatait is felsoroltam összeállításomban. (Ezt az érintettek nevének közlésével jeleztem a listában.) így azoknak az állatoknak az adatait is megadtam, melyeket elhullott állapotban hoztak be intézményünkbe, de tartósításra már alkalmatlanok lévén gyűjteményünkbe nem kerülhettek elhelyezésre. Az adatok közreadásával elsődleges célom az egyes fajok hegységbeli elterjedésére vonatkozó ismeretek bővítése volt. Faunisztikai adatok A használt rövidítések magyarázata: H = hím, juv. = juvenil, ad. = aduit, N = nőstény, tszf. = tengerszint felett Betű - számkód (pl. E/F 4a): az adott lelőhely térképi azonosítására szolgáló „koordináta". AMPHIBIA Caudata Salamandridae Triturus alpestris Laurenti, 1768 A Bakony hegység területéről ez idáig csak a Déli-, az Északi- és a Keleti-Bakonyból előkerült fajt a Marián-féle monográfia szerint 1936 tavaszán Molnár Gábor fedezte fel a hegységben (MARIÁN 1988). Megjegyzendő azonban, hogy Dornyay Béla már 1927-ben megjelent „Bakony" útikalauzában felsorolja e fajt, mint az említésre érdemes csúszómászók egyik bakonyi képviselőjét (Molge alpestris) (DORNYAY 1927). Előfordulási adatai: 1981. V 15.: C5 Porva, Bánfa-tető (vagy Bánka-tető); 8 pld - 5 H + 3 N - nyiladékút pocsolyáiban; 1983. IV 05.: E4 Nagyvázsony, Kab-hegy É-i oldala -16 H + 5-6 N; IV 06.: E/F4a Nagyvázsony, Kab-hegy Ny-i oldala Nyírtó körzetében - 2 H + 2 N; Nagyvázsony, Kab-hegy É-i oldala 450 m tszf.-nél (B5 nyiladék) - 1 H + 5H és 1 N (B3 nyiladék); IV 08.: E/F4 Nagyvázsony, Kab-hegy csúcsa 550 m tszf.-nél (F6 nyiladék) - 9 H + 1 N és 12 H + 1 N; 1987. V 12.: C8 Isztimér, Sárberek (11/0-ás erdészeti oszlopnál) - 1 N (harckocsi-beálló gödörben kialakult pocsolyában sok száz békalárva között); VI. 14.: ui.- 1 N; 1990. V 17.: C4a Ugod, Csatorna-förtés-árok és Molnár-kút-árok között - 7-10 pld (H, N); VII. 29.: DS Hárskút, Mocsár 2 H; 1994. IV 09.: C4b Homokbödöge, Öreg-Séd völgye -1 H; VI. 22.: C5b Bakonyszűcs, Öreg-Szarvad-árok - 2 N; 1995. VII. 14.: C7 Isztimér, Klára-kút környéki bükkös - min. 5 pld lárvaállapotban. (Megjegyzés: A keréknyomokban kialakult pocsolyákban kb. 300 db Triturus lárva volt, melyekből 5 pld-t elhoztam, s akváriumi körülmények között felneveltem. Kifejlődve minden egyed e fajnak bizonyult.) (2-4. ábra)