Bauer Norbert (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 15. (Zirc, 1996)

KUTASI CSABA: Futóbogarak (Coleoptera: Carabidae) a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzetből

nos csapdaszára (5-5, az Ürge-völgyben 4), lehetővé teszi, hogy a vizsgált élőhelyek dominancia-viszonyairól is szóljunk. Ebben az évben 32 faj 827 egyedét gyűjtöttük. A legtöbb példányt (361) a Francia-pagony telepített fiatal gyertyánosában fogtuk, ez az élőhely egy mélyedésben helyezkedik el, a vizsgált területek közül ez a legnedvesebb. Az itt megtalált 15 faj közül a legnagyobb dominanciát két faj, az 54%-os gyakoriságú Abaxparallelepipedus és a 20%-os gyakoriságú Abax parallelus mutatta. Legnagyobb számban innen került elő a Carabus nemoralis, a Carabus ullrichi és a Pterostichus oblongopunctatus. Csak itt találtuk meg a Nebria brevicollis és a Pterostichus ovoideus fajokat. Csaknem ugyanilyen magas egyedszámot (343) és a vizsgált élőhelyek közül a legmagasabb fajszámot (21) regisztráltuk a Macskalik-tető száraz cseres-tölgyesében. A domináns faj csaknem 30%-os dominanciával a Laemostenus terricola, szubdomináns pedig a Calathus fuscipes volt. Legnagyobb számban itt találtuk meg a Carabus convexus, a Leistus rufomarginatus és a Notiophilus rufipes fajokat. Csak innen kerültek elő az alábbi fajok: Amara saphyrea, Amara similata, Harpalus serripes, Ophonus rufibarbis, Syntomus pallipes. Az Ürge-völgyben alacsonyabb egyedszámokat, de elég magas fajszámot kaptunk (18), a magas diverzitás nem véletlen, hiszen a csapdák a szántó és a cseres közötti fűszegélyben helyezkedtek el. A domináns faj 40%-os gyakorisággal a Harpalus rufipes volt. Legnagyobb egyedszámban itt gyűjtöttük az Ophonus gammeliA, valamint csak itt találtuk meg az Agonum dorsalis, az Amara communis, az Amara eurynota és a Synuchus vivalis fajokat. A Gencse-kútierdőben a csapdák egy nedvesebb cseres-tölgyesben lettek leásva, és a közeli sózóhely miatt gyakran áldozatul estek a vaddisznóknak. Ennek ellenére 11 fajt itt is sikerült kimutatnunk, a domináns faj 30%-os gyakorisággal az Abax parallelepipedus volt. A Calosoma sycophanta és a Pterostichus niger csak innen került elő. A többi fajt mind megtaláltuk a Francia-pagonyban is. A talajcsapdás gyűjtések alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgáltok eredményei szerint a Pannonhalmi-dombvidék legszélesebb körben elterjedt fajai az Abax parallelepipedus, a Carabus coriaceus, valamint a Carabus convexus. A nedvesebb élőhelyeken az Abax parallelepipedus domináns faj, valamint nagyobb számban itt fordulnak elő az Abax parallelus, a Carabus nemoralis, a Carabus ullrichi és a Pterostichus oblongopunctatus fajok. Ezeken az élőhelyeken akadhatunk a Carabus hortensis, a Pterostichus ovoideus és a Nebria brevicollis nyomára. A száraz cseres-tölgyesekben és szegélyén xerophil fajokat találunk, mint például a Calathus fuscipesA, amely ezeken az élőhelyeken nagy gyakoriságban fordul elő. Ezeken a száraz élőhelyeken bukkanhatunk a ritka Ophonus gammeli nevű futóbogár nyomára. A hazánkban elterjedt, de ritka Laemostenus terricola-X is majdnem mindegyik élőhelyen megtaláltuk, a Macskalik-tető száraz cseres-tölgyesében pedig domináns fajnak bizonyult. Az egyelő gyűjtéseket is figyelembe véve, a két év alatt 85 futóbogárfajt sikerült gyűjtenünk, ezeket nagy részben mesterséges, illetve természetes vizek partján, vagy nedvesebb élőhelyeken fogtuk. Vizek partján gyűjtöttük a szórványos előfordulású Europhilus fuliginosusA, valamint az Elaphrus cupreus-t, amely a vízparti ligeterdeink jellegzetes, de ritka faja. A Pannonhalmi-dombvidék futóbogár faunájának jobb megismerése érdekében további gyűjtésekre van szükség, fontosnak tartjuk a talajcsapdás és egyelő gyűjtések mellett a lámpázással (vagy fénycsapdával) való anyaggyűjtést is.