Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

KUTASI CSABA: Ritka és jellegzetes Balaton-felvidéki bogárfajok (Coleoptera)

hegységből a Tátikáról, a Balaton-felvidékről Berhidáról, Veszprémből, Tapolcáról és Balatoncsicsóról (csicsói erdészház) ismerjük. Talajcsapdázással került elő Sólyról, a Sólyi-erdő mészkedvelő tölgyeséből. Scarabaeidae - Ganéj túrók Netocia ungarica (HERBST, 1792) - Magyar virágbogár Európai és nyugat-ázsiai, szárazság- és melegkedvelő faj (ENDRŐDI 1956). Legtöbbször bogáncsfélék vagy más fészkesek virágain táplálkozik (SCHMIDT 1989). Az országban többfelé megtalálható, nem ritka állat. A Bakonybol az alábbi helyekről ismerjük: Balatonudvari, Balatonakaii, Berhida, Bodajk, É-Cuha, Gyulafirátót, Hajmáskér, Herend (Somod), Hévíz, Kővágóörs (Sásdi-rét), Márkó, Öskü, Sümeg, Tihany, Tapolca (Fenyős-domb), Várpalota (Tábormező, Vár-völgy), Veszprém (Csatár-hegy). Új lelőhelyei: Királyszentistván (Ugri-hegy), Szentkirályszabadja (Vörös-gödör), Vilonya (Külső-hegy). Az egyelve gyűjtött példányok az elszáradt bogáncsvirágok alatti szárrészt rágcsálták. Királyszentistvánon és Vilonyán lejtősztyeppben talaj csapdával is gyűjtöttük. Cerambycidae - Cincérek Theopilea subcylindricollis HLADIL, 1988 - Hengeres szalmacincér Pontuszi elterjedésű faj, amely a régebbi nevezéktanban T. cylindricollis-ként szerepelt, újabban az európai példányokat T. subcylindricollis néven különítik el (MERKL 1996). Hazánkban terjedőben lévő faj, amely különböző pázsitfüvek szárában fejlődik (MERKL 1998) és utak mentén néha egész kis szigetszerű foltokban él (MEDVEGY 1987). Az MTM gyűjteményében Budapestről (Káposztásmegyer), a Dél-Dunántúlról (Villány), a Balaton déli partjáról (Balatonföldvár) és a Bakonybol Zircről vannak példányai. HORVATOVICH (1976, 1992b, 1995b) közli még Siklósról, Karapancsáról, Barcsról és Drávaszabolcsról, SÁR (1992) pedig kétújfalui adatát ismerteti. A Gemenci Tájvédelmi Körzet területén több helyen fogták (PALOTÁS 1995). A Kiskunságból (Balástya) KOVÁCS és HEGYESSY (1997) közli. A Szarvasi Arborétum tisztásairól is előkerült (MERKL 1998), a budapesti Naplás-tó környékén is gyűjtötték (MERKL 1996), valamint Nagykovácsiban a Julianna-major környékén is fogták. Előkerült továbbá a Vértes peremvidékén fekvő Majkpusztáról is (KUTASI 1996). GASKÓ (1986) Csongrád megyében többfelé megtalálta (Ásotthalom, KiskundorozsmaNagyszék, Algyő, Deszk, Makó, Vesszős, Vajhát, Dóc, Gorzsa), gyűjtései alapján a faj élőhelyeit öt egymástól eltérő alaptípusba sorolta. Ezek a következők: 1 - homoki erdők gyomszegélye, 2 - szikesedő, vízállásos homoki legelők magasabb fekvésű pontjai, 3 - szoloncsákos szikesek magasabb fekvésű széli zónája, 4 - hullámtéri védtöltések és tisztások, 5 mészben rendszerint gazdag, vályogtalajú rétek, mezővédő erdősávok. A BTM gyűjteményében Rozner István gyűjtéseiből Mindszentkálláról (Öreg-hegy) van adata. Székely Kálmán (RETEZÁR-SZÉKELY 1995) a pécselyi Bab-völgyből és a vászolyi Öreg-hegyről említi. Vizsgálataink során Literen találtuk meg, a bekerített transzformátortelep melletti fűszegélyen (2. ábra). Lelőhelyeinek ismeretében állíthatjuk, hogy a Bakonyban a Balaton-felvidék füves területeinek jellegzetes cincérfaja.