Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében

tábla 4. fotó) nagy egyedszámmal jelenik meg. Hasonlóan hirtelen feldúsulással több fúrásban is láttam, pl. Tengelic-Paks-Kaskantyú és Iharosberény környékén. A középhegység nyugati előterében kialakult delta-előtérben egy folyótorkolatra lehet következtetni az agyagmárgában való tömeges és egyszeri jelenlétéből. A Somlói Formációhoz nem kapcsolódik mikroplankton gyakoriság. A Tihanyi Formáción belüli 46,0 m-es mintában a C. hungarica felszaporodása távolabbi, sósabb vízi élettérből érkezett hatást tükröz. A Berhidai-medencében a Somlói és a Tihanyi Formációkon belül a dinoflagellaták bentonikus egyedekkel és szép planktonikus egyedekkel egy-egy sósabb vizű beütést jeleznek. Ez a hatás a Tihany fehérparti szelvényben (5. réteg) érzékelhető és a vizsgált területen a belső medencékben is, de nem a karakterisztikus fajokkal. A fúrás 14,9 m-es mintájában a dinoflagellaták hiánya miatt csak a Mougeotia laetevirens zóna jelzést írhattam. Egyetlen faj, a Cooksonella circularis volt jelen. Nagygörbő Ng-1. fúrás A fúrást 1988-ban kaptam vizsgálatra. Rétegtanilag értékelhető mikroplankton együttes a 302,0-317,0 m-es szakaszon volt, három mikroplankton zónával. Közülük a két alsó zóna csak ebben a fúrásban voltjelen a tárgyalt terület viszonylatában. Alattuk egy mintában volt kevés Botryococcus braunii alga, amely nem korjelző. Ebből a rétegösszletből viszont - mollusca vizsgálattal - Limnocardium praeponticum zóna igazolja a pannóniai s.l. alsó határát a Zsámbéki Márga Formáció alján (2., 5. és 6. táblázat). Mecsekia ultima zóna (317,0-310,9 m) A Zsámbéki Márga Formáció felső részéről származó mintában a M. ultima faj (I. tábla 4. fotó) monospecifikus. Morfológiai azonossága és gyakorisága is a tengelici együttesekkel azonos, így az ökológiai viszonyok azonosságát is jelzi a két területen. Közvetlenül felette a Zámori Kavics Formáció vékony rétege van, így feltételezni lehet a sekély vízmélységet, a zárt, bepárlódott lagúnát. Más bizonyíték hiányában magasabb sótartalomra is gondolni lehet. Spiniferites bentorii pannonicus zóna (310,4-309,2 m) A Drávai Agyagmárga Formáció alsó rétegében lévő együttes a dinoflagellaták jellegzetes, bentonikus életmódú alakjaival néhány méteres vízmélységet feltételez. Az együttesben a faj aranysárga falú egyedei mellett szinte fekete falú egyedek is vannak, de függelékeik szintén sárgák, mint a többi fajé, tehát ugyanarról a fajról van szó, csak a falszerkezetébe beépített - feltehetően - vasvegyületek festik sötétre. A mikroszkopikus méretű pirit ásványok jelenlétéből következtetek erre, és egyben az aljzaton felgyűlt - a szerves anyag bomlásából származó - kénhidrogén jelenlétére. Spiniferites bentorii oblongus zóna (307,2-302,0 m) A Drávai Agyagmárga Formáción belüli együttes a víz felfrissülését, a transzgresszió beérkezését jelzi sok új faj megjelenésével. A Nematosphaeropsis balcombiana faj (III. tábla 3. fotó) és a Spiniferites bentorii oblongus alfaj fellépése ebben a zónában a Nagyvázsonyi-