Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

RETEZÁR IMRE - SZÉKELY KÁLMÁN: Vászoly és környékének futóbogarai, cincérei (Coleoptera: Carabidae, Cerambycidae)

35. Cerambyx scopolii FUESSLINS, 1775 - Kis hőscincér Elterjedési területe Európa, E-Afrika, Kisázsia. Lárvája különböző lombos fákban, gyümölcsfafélékben fejlődik. Területünkön nem ritka, tavasszal virágzó cserjéken tartózkodik. 36. Purpuricenus kaehleri (LINNAEUS, 1758) - Vércincér Előfordulása Európa déli részén keresztül E-Iránig terjed. Lárvája főleg tölgyben és gesztenyében, de irodalom szerint egyéb lombos fákban is megél. A közepesen vastag, száradó ágakban fejlődik. Területünkön ritka. Vászoly: Hűvös-völgy. 37. Hylotrupes bajulus (LINNAEUS, 1758) - Házicincér Holoarktikus elterjedésű, fenyőfélékben tenyésző cincérfaj. A lárva még a teljesen száraz gerendában is képes megélni, ilyenkor műszaki károsítóvá válhat. Szórványosan a vászolyi Öreg-hegy különböző pontjain és a Keresztfa-tetőn gyűjtöttük, olykor épületben, padláson, ablaküvegen, pókhálóban stb. is megtaláltuk. 38. Leioderes kollari REDTENBACHER, 1849 = Lioderus kollari (REDTENBACHER, 1849) - Vörösessárga juharcincér Pontomediterrán elterjedésű, elég ritka faj. Lárvája különféle lombos fák ágaiban, vékonyabb törzsében él, elsősorban azonban mezei juharban. Innen többször kineveltük. Egy alkalommal, májusban, kőrisvirágzatról kopogtattuk. Vászoly: Öreg-hegy; Pécsely: Bab-völgy. 39. Semanotus russicus (FABRICIUS, 1776) - Borókacincér DK-európai elterjedésű, pontomediterrán faj. Lárvája erdeifenyőben, de főleg borókában él, mely utóbbi területünk több részén sűrű állományt alkot. Imágóban telel, kora tavasszal előjön, de ilyenkor már nehezen megtalálható. Eme szép, ritka faj életterének fokozott védelme indokolt lenne. Dörgicse: Köves-irtás; Vászoly: Pörösirtás, Öreg-hegy. 40. Ropalopus spinicornis (ABEILLE de PERRIN, 1869) = Rhopalopus spinicornis (ABEILLE de PERRIS, 1869) - Vöröscombú facincér Előfordulása Közép- és D-Európa, valamint Besszarábia melegebb, elsősorban molyhos-tölgyes erdei. Ritkaságát valószínűleg az is magyarázza, hogy élettere a lombkoronaszint magasabb régióira korlátozódik. Fényre nem repül, virágot, farakást nem látogat, így gyűjtése teljesen esetleges. Lárvája gyümölcsfélékben, gesztenyékben is előfordulhat. Területünkről egyetlen adat ismert, Vászoly: Keresztfa-tető, irtásszegély. 4L Ropalopus macropus (GERMAR, 1824) = Rhopalopus macropus (GERMAR, 1824) - Kis fekete facincér Elterjedése Európa, Kisázsia, Kaukázus, Irán, Szíria. Lárvája a legkülönfélébb lombos fákban és cserjékben előfordulhat (tölgy, fűz, gyümölcsfák, rózsafélék, kecskerágó stb). Területünkön nem ritka, kinevelés során elsősorban almafából és tölgyből, de szilvából és kecskerágóból is előkerült. Vászoly: Öreg-hegy; Balatonudvari. 42. Ca Ilid iu m violaceum (LINNAEUS, 1758) - Kék korongcincér A palearktikus régió északi felében elterjedt, főleg hegyvidéki faj. Alacsonyabb térszinten ritkának látszik, területünkön szórványos adatok mellett többnyire nyomaival találkoztunk. Tápnövényei elsősorban fenyőfélék, de irodalom szerint különféle lombos és gyümölcsfában is megfigyelték. A lárva a kiszáradt fatörzsekben, sőt a már beépített faanyagban is képes megélni. Vászoly: Öreg-hegy; Örvényes. 43. Pyrrhidium sanguineum (LINNAEUS, 1758) - Tűzpiros facincér Közép-Európában és a Földközi-tenger medencéjén kívül a Kaukázusban, valamint Kisázsián át Iránig megtalálható. A lárva tápnövénye elsősorban tölgy, de egyéb lombos fákban is megél. Az imágó farakásokon nem ritka. Területünk erdős részeiről szá-