Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)
SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében
A belső medencékbe ez a paleoasszociáció jutott el, a Zl-1. fúrásban az „oblongus" zóna felett. 2. Pontiadinium inequicornutum-Impagidinium globosum-Gonyaulax digitalis paleoasszociáció. Az /. globosum fajnak a finoman szemcsézett falú változata van jelen ebben a paleoasszociációban, az Zl-1. fúrás egyik mintájában tömegesen ott, ahol a P inequicornutum is tömeges (229,6 m). A paleoasszociációban közepes mennyiségben a Spirogyra 1. típus nagyforma, és a Botryococcus braunii is jelen vannak egy-egy mintában, de a bentonikus életmódú dinoflagellaták szinte hiányoznak. A planktonikus dinoflagellaták dominanciája a jellemzőbb. Környezeti viszonyok: feltehetően alacsonyabb sótartalom mellett nagyobb vízmélység volt. Elterjedés: Zl-1. fúrás 232,1-229,6 m. Távolabbi elterjedés: Berhida-4., Csv-31. (Lovasberény), Felcsút 2. folt (felszínen), Lajoskomárom-1., Som-L, Paks-3., Kaskantyú-2., Bácsalmás-L, Szirák-2., Detk-L, Szeghalom É-L, Szombathely-II., Nagylózs-L, Zsira-L, Fertőrákos-2L, Nagykozár-2., Somberek-2., Máriakéménd-3., Egerág-7. fúrásokban. A Spiniferites paradoxus zóna paleoasszociációi 1. Spiniferites bentorii coniunctus-Impagidinium spongianum paleoasszociáció. A Tapolcai-medencében a dinoflagellatákkal együtt a Spirogyra és Botryococcus algák is nagy egyedszámúak. A dinoflagellaták között a Nematosphaeropsis balcombiana faj rétegtanilag utoljára van jelen, a Pannon-medence más területen lévő fúrásait is figyelembe véve. A Zszt-3. fúrásban a fajösszetétel más, ott hiányzik a Botryococcus dominancia, ami csak a belső medencékben jellemző. Környezeti viszonyok: hiányzik a N. balcombiana faj is, ami a kevés számú G digitalis fajjal együtt a sótartalom alacsonyabb mértékét jelentheti. Figyelembe véve a sporomorpha adatokat, a Zszt-3. fúráspont környékén sokkal sekélyebb vizű lehetett a medence. Elterjedés: a Nagygörbői-medencében a Zszt-3. fúrásban a 150,0 és 151,3 m-es mintákban, valamint a Tapolcai-medencében a Hm-78/18. fúrás 72,5-77,0 m-es mélységközében determinált. 2. Spiniferites paradoxus-Impagidinium globosum paleoasszociáció. A paleoasszociáció együttese a Dunántúli-középhegység környékére és a kisalföldi fúrások együtteseire jellemző. A paleoasszociációban a Spiniferites bentorii főzóna együtteseihez viszonyítva jóval kisebb a fajszám és az egyedszám is. A Pannon-medence délebbi területein a Dunántúlon (Paks-Tengelic, Nagykozár-Somberek) vagy az Alföldön sokkal gazdagabb faj- és egyedszámban ez a paleoasszociáció. A Dunántúli-középhegység környékén ez az együttes viszonylag rövid ideig élt megfelelő ökológiai körülmények között (amelyek nem voltak optimálisak). E rövid idő alatt a hegység környékének arculata nagy változásokon ment át. Ekkor borította el a csökkentsósvíz a hegység ENy-i előterét és vitte magával a Spiniferites paradoxus együttest (Homokbödöge-IL, Bakonyszentlászló-6., Tata Tvg-63., Dunaalmás Dat-3., Ukk-3., DukaII.). A középhegység DNy-i részén a Zszt-3. fúrásban sekély vizű környezetben és alacsony sótartalom mellett a S. paradoxus faj ritkán található és az Impagidinium globosum jellegzetes egyedei is ritkábbak mint Zalaszentlászlónál.