Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében

iunctus-szal (VII. tábla 3. fotó), az Impagidinium spongianum-mal (a zóna alsó részén jelentkező, vékonyabb falú variációs alakkal), a S. paradoxus faj töredékével a P. pecsvaradensis (VIII. tábla 5. fotó) és az /. globosum fajnak (VIII. tábla 1, 2. fotó) a finomszemcsés falú változatával jellemezhetők a minták. A Spiniferites paradoxus zóna felső részének az együttese a 148,0-139,0 m-es szakaszon belüli. A Spiniferites bentorii oblongus, S. paradoxus, Impagidinium sphaencum (VIII. tábla 3. fotó), I. globosum, Millioudodinium detkensis, M. foveolatum fajok kevés egyeddel vannak jelen, de karakterisztikusak. A 144,0 és 145,0 m-es mintákban szép egyedeik mellett különleges Pediastrum fajok (IX. tábla 2, 3. fotó), Botryococcus és Spirogyra algák (IX. tábla 6. fotó) találhatók (7. táblázat). A sporomorpha együttesek főbb vonásai: A legelső mintában a Sparganiaceae (békabuzogány-féle) pollenje gyakori. Anyanövénye mocsarak, patakok mentén él. Egy ismeretlen, 10-15 mikrométeres, apertúra nélküli, gombának látszó szemcse tömege tűnik fel néhány mintában: 151,3-150,0 m, 148,0 m, 145,0 m, 141,0 m. Tömeges elszaporodását követően a dinoflagellaták faj- és egyedszáma csökken, ezért ezeket az ismeretlen szemcséket nyálkagombaspóráknak vélem, melyek parazitaként a vízi flórán is élősködnek. A 145,0-148,0 m-es mélységközben a Taxodiaceae-Cupressaceae mocsári-láperdei vegetáció pollenjei dominánsak, jelezve a közeli tenyészetet. A parti erdőből származó lombosfapollenek fajszáma a rétegsorban felfelé szaporodik. Dominanciájuk csökkenése egyrészt a parttól való távolságra, másrészt klímaváltozásra vezethető vissza. Ebben az esetben, 141,0129,0 m között átmenetileg kevés számú pollen fordul elő, de jelen van a szárazságtűrő Ephedripites pollenje is, tehát klimatikus oka van a sporomorpha csökkenésének. 89,8 m felett a sporomorpha ismét felszaporodik, és fajösszetételében is gazdagabb. A Dinoflagellata-Zygnemataceae köztes zóna 138,0-54,0 m-es szakaszán a dinoflagellaták előfordulása ritka és csak az előző zónából átfutó fajokkal szerepelnek. A 12,8 m alatti Somlói Formáció alsó határa a földtani naplóban nem jelzett, de felső határát jelezték. Alatta a többnyire aleuritos agyagmárgák litosztratigráfiai besorolása nincs feltüntetve. Hegymagas Hm-78/18. fúrás A fúrás 11,3-102,0 m-es mélységközének mintáit 1988-ban kaptam vizsgálatra. A Tapolcai-medencében a községtől délre telepített fúrás az egyetlen, amelyet a medencéből láthattam és szerencsésen - a kevés minta ellenére - elég fontos információkat adott (2., 8., 9. táblázat). Spiniferites bentorii oblongus zóna (99,0-90,8 m) A szarmata mészkőre diszkordánsan települő Zámori Kavics Formáció mintája lehetett a 99,9-102,0 m-es minta, amely maradványmentes volt. Az e feletti minták már valószínűen a Csóri Aleurolit Formációt képviselik, mert tömegesen tartalmazzák a zónára jellemző dinoflagellata fajokat. Két paleoasszociáció különíthető el a zónán belül, melyekre később térek ki, azok leírásánál. A zóna alsó határát a köztes stádiumú dinoflagellaták jelenléte határozza meg, a Chytroeisphaeridia hungarica fajjal. Jellegzetes a zónajelző fajon kívül a membrános Spiniferites (I. tábla 2. fotó) és a Pontiadinium obesum faj első megjelenése is. A zónajelző dinoflagellaták mellett a Botryococcus braunii zöldalga dominanciája a 96,597,5 m-ben, ugyanott a bentonikus életmódú faj gyakorisága a belső medencének, ha nem