Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében

medencében is jellemző, vagyis a középhegység nyugati részén az első teljes összeköttetést bizonyítják. A Pontiadinium nemzetség első példányainak a jelenléte a Ng-1. fúrásban azt jelenti, hogy a 307,2-309,2 m-es mélységközben még e zóna együttesének az alsó határa lehet, csak a hézagos mintavétel fedi a pontos határt. A fúrásból a 254,0-302,0 m között szintén nem volt mintám, ezért hiányzik innen két mikroplankton zóna együttese is, melyek a Drávai Agyagmárga Formációban a Kisbéri Kavics Formáció alatt feltehetően megvannak (2. táblázat). Dinoflagellata-Zygnemataceae köztes zóna (254,0-216,0 m) A Száki Agyagmárga Formációban egyetlen mikroplankton faj sem gyakori, éppen csak jelen van a dinoflagellaták köztes stádiumú, perzisztens alakja a Chytroeisphaeridia hungarica, és több zöldalga faj egy-egy példánya. Mougeotia laetevirens zóna (216,0-205,7m) A Száki Agyagmárga Formáció felső rétegében és a Somlói Formáció alján teljesen elmarad a C. hungarica faj és csak két zöldalga faj marad meg egy-egy példánnyal. Rétegtani értékelésre a szegényes egyedszámú minták a 254,0 m felett már nem alkalmasak. A Somlói Formáció felsőbb mintáiban 126,1 m-ig csak áthalmozott, idősebb mikroplankton fordult elő, az erózió bizonyítékaként (2. és 5. táblázat). Zalaszántó Zszt-3. fúrás A fúrást 1990-ben kaptam vizsgálatra. Az itt tárgyalt fúrásoktól eltérően később mélyült (1982-ben), ezért litosztratigráfiai adatai JÁMBOR(1980) könyvében nem szerepelnek. A földtani naplót Cserny Tibortól kaptam meg, amiből tájékozódni lehetett a földtani felépítésről. A felső-triász Kösszeni Formáció felett a kainozoikum alábbi szakaszait harántolta: 0,00-12,8 m-ig pleisztocén, 12,8-178,9 m-ig pannóniai, 178,9-271,0 m-ig szarmata, 271,0-433,0 m-ig bádeni. Szervesvázú mikroplankton vizsgálatra az 54,0-151,3 m-es szakaszt kaptam, amelyből a sporomorpha elemzést is készítettem és leadtam a megrendelőnek, ahol kézirata megtalálható. A sporomorpha főbb vonásait ebben a dolgozatban a mikroplanktonnal együtt röviden jellemzem (2. és 7. táblázat). Spiniferites paradoxus zóna (151,3-139,0 m) A zóna együttese az „aleurolitos agyagmárgán" belüli, amelyről a földtani naplóban a következők olvashatók: „szürke, egyenetlen lemezes elválású, közepes keménységű, igen homogén kőzettest. Közepes mennyiségű finom muszkovitot tartalmaz, amely egyes kőzetfelületeken jellegzetes selymes fényével tűnik ki." A dinoflagellata és sporomorpha együttes a 149,0-151,3 m között a zóna alsó részének dinoflagellata fajait és a felsőbb rétegektől eltérő fajösszetételű sporomorphákat tartalmazza. A Spiniferites bentorii con-