Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében

Spiniferites bentorii oblongus zóna (251,6-235,6 m) A 251,6-248,6 m-es mélységközben a planktonikus dinoflagellaták aránya sűrűn váltakozik. A 3. táblázaton az 1-7. és a 27. taxon bentonikus dinoflagellata, a 8-12. sorszámú köztes stádiumú, a 13-26. és a 28-31. pedig planktonikus. A 32-38. sorszámúak zöldalgafélék (Chlorophyceae, IX. tábla 5. fotó). Az aktualizmus elvét szem előtt tartva, a bentonikus dinoflagellaták között a Spiniferites bentorii faj (II. tábla 1, 2, 5. fotó, III. tábla 4. fotó) alfajai a kisebb vízmélységekben élhettek. A Spiniferites ramosus, Spiniferites sp. membrános formái (vagy membrános Spiniferitesként jelzettek (I. tábla 3. fotó), valamint a Nematosphaeropsis balcombiana (III. tábla 2. fotó) a nyíltabb vizek lakói lehettek. A membrános Spiniferites fajok között egy szép, karakterisztikus forma csak erre a zónára korlátozott jelenlétú, de széles horizontális elterjedésű. Leírva még nincs, de az itteni alakja azonos a mecseki fúrásokban lévőkkel és a romániai korondi agyagban is előfordulókkal (I. tábla 1. fotó). A planktonikus thekák a partközeli és a nyíltvízi élettérben egyaránt jelen vannak. A különböző élettérben domináns taxonok egyes rövid szakaszokon elkülönülten mutatkoznak, másutt egymással keveredve, de a vízmélység váltakozását szemléltetik. A zóna felső részén a Gonyaulax digitalis-on megjelenő antapikális búb az első jele a Pontiadinium nemzetség kialakulásának (V tábla 4. fotó). Ezt követi a fajok egy-egy példánya, mielőtt dominanciájuk a következő zónában szinte egyik mintáról a másikra meg nem jelenik. Pontiadinium pecsvaradensis zóna (235,6-226,6 m) A zónára a Pontiadinium fajok gyakorisága a legjellemzőbb (VI. tábla 1, 2. fotó). A nemzetséget a Gonyaulax digitalis fajtól (V tábla 1. fotó) az antapikális búb és a fejlettebb apikális búb, mint fő különbség, de a nagyobb testátmérő is megkülönbözteti. A fajok elkülönítésénél a rövid, a közepes és a hosszú tengelyű formákat vettem alapul, azonkívül a köztük lévő átmeneti alakokat is elkülönítettem. Általánosan jellemző a Pannonmedencében az együttesen belül, hogy a hosszú tengelyű Pontiadinium inequicomutum (VI. tábla 3. fotó) faj a zóna középső részén lép fel, de megelőzik a rövidebb tengelyűek és túlélik. Ebben a fúrásban a 232,1-229,6 m között volt jelen és a 229,6 m-ben domináns. Ugyanebben a mintában az Impagidinium globosum faj finoman szemcsézett változatai is nagy számmal találhatók. A planktonikus életmódú dinoflagellaták tömegével szemben a kifejezetten bentonikus életmódúak (Spiniferites fajok, II. tábla 1, 2, 5. fotó, III. tábla 1. fotó) egyedszámcsökkenése feltűnő. Kisebb egyedszámmal a zóna elején és végén mutatkoznak. A Nagylengyeli Agyagmárga Formáción belül a dinoflagellaták morfológiai változásának sorozata a környezeti tényezők állandó és folyamatos, helyenként gyors változására utal (II. tábla 6. fotó). E zónán belül a planktonikus dinoflagellaták egyedszámbeli fölénye a vízmélység növekedését valószínűsíti. A környezeti tényezőkről ma még alig vannak ismeretek, változásaikat áttekintve legtöbbször feltételezésekre szorítkozom. Testméretük növekedése e zónát megelőzve már jelentkezik, de konkrétan az okát magyarázni nem tudom. Esetleg a Pannon-medence egészére érvényes, globális környezeti hatásra, pl. hőmérséklet-változásra lehet gondolni.