Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

SÜTŐNÉ SZENTAI MÁRIA: A Dunántúli-középhegység délnyugati részének ősföldrajzi képe a pannóniai (s.l.) emelet idején, szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata etc.) maradványok tükrében

A szervesvázú mikroplankton (Dinoflagellata, Zygnemataceae etc.) biológiája és ökológiája A Dinoflagellata (páncélos ostoros algák) fala a sporopolleninhez hasonló szerves anyagból áll, amely a savaknak és a lúgoknak ellenáll, de a levegő oxigénje elbontja. Növényi tulajdonságuk, hogy a napfényenergiát hasznosítják, tehát a táplálkozási lánc elejére tehetők. Szaporodásuk ivaros és ivartalan, de ezt a fosszíliákon elkülöníteni vagy megfigyelni nem sikerült. Egyedfejlődésük során bentonikus, köztes és planktonikus stádiumú alakok különböztethetők meg. A ma élő Spiniferites bentorii-Gonyaulax digitalis faj esetében azonosított dimorph alakok (WALL et DALE 1970) egyeztetése a fosszilis anyagban nem bizonyítható, esetleg utalni lehet rá a morfológia meghatározó jegyei alapján (SÜTŐSZENTAI 1982a). Az egykori élettér környezetviszonyaira a ma is élő Spiniferites bentorii-Gonyaulax digitalis faj adja az egyik adatot: ma a normál sós víztől a csökkent sótartalmú folyótorkolatokig élnek trópusi, szubtrópusi és mérsékelt éghajlaton. A S. bentorii alak a néhány méteres vízmélységben él, míg a planktonikus alak a mélyebb vizekben is. A bentonikus alakról kísérletekkel állapították meg, hogy a hőmérséklet változására morfológiailag reagál. A mérsékelt éghajlatú Woods Hole-nál a rövidebb, ugyanabban az időpontban a trópusi Phosphorescent-öbölben a hosszabb függelékeket viselő változata alakult ki. A Pannonmedencében a fajnak a rövidebb függelékeket viselő változatai a Spiniferites bentorii főzónában jelennek meg. A Zygnemataceae algák környezetigényéről a negyedkorról publikált adatok tájékoztatnak (VAN GEEL et VAN DER HAMMEN 1978), akik a kolumbiai negyedkori lagúnák üledékeit vizsgálták. Főként az algák szaporodásához szükséges hőmérsékletről közölnek adatokat: Mougeotia 10-15 °C, Spyrogyra 20 °C felett, de a legtöbb fajnál a 14-22 °C közötti hőmérséklet az optimum, ezen kívül szezonálisak. A Pediastrum simplex MEYEN zöldalga fajról MORZADEC-KERFOURN (1988) adataiból arra lehet következtetni, hogy egykor a Nílusban élt, de a szerző csak arra utal, hogy megjelenése a nedvesebb, tehát csapadékos periódusokhoz kapcsolódik. Ez a faj a hazai folyókban, tavakban és víztározókban egyaránt él, de sem egyik, sem a másik élőhelyhez kizárólagosan nem kötött, gyakorisága viszont lehet szezonális (OLDAL ex verb.) A pannóniai s.l. rétegek felső részén helyenként domináns. Feltételezem, hogy jelenléte a folyórendszerek kialakulásához kapcsolható. A Botryococcus braunii KÜTZING faj kozmopolita zöldalga, asszimilációs terméke az olaj. Szaporodása lagúnákban lehetett optimális viszonyok között. A pulai lagúnából ismert tömegesen, de a tapolcai és az Öcs körüli lagúnákban is domináns volt a Spiniferites bentorii (II. tábla 3. fotó) főzóna idején, illetve azzal a szakasszal is azonosítható gyakorisága. A szervesvázú mikroplankton zónák jellemzése fúrásonként Zalaszentlászló Zl-1. fúrás A fúrást 1983-ban kaptuk vizsgálatra Jámbor Árontól. A 14,9-219,5 m-es szakaszon ritkább mintavétel volt, a 226,6-251,6 m között félméterenkénti sűrűségű. A rétegösszlet alsó részéről hiányzik a két legidősebb mikroplankton zóna, a Mecsekia ultima és a Spiniferites bentorii pannonicus zóna. Jelenlétük nincs kizárva azon a rövid szakaszon, amelyet nem vizsgáltam a 251,6-252,7 m között (2. és 3. táblázat).