Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

MÁTICS RÓBERT: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 1769) táplálkozásökológiájához

az erdei cickány) vadászatára való áttérés, mivel e fajok egyedsúlya az elejtett gerinces zsákmányállatok átlagos testtömegének felét sem éri el. A téli magas értékeket a mezei pocok és az erdei egér fajok még magas száma, valamint a házi veréb magas aránya alakítja ki. 6. ábra: A gerinces zsákmányállatok átlagos testtömegének (MWVP) változásai 3 éves átlagok alapján 5. Táplálkozás gradációs és nem gradációs években A mezei pocok gradációi érezhetően megemelik e faj arányát a gyöngybagoly táplálékában. Mivel ennek egyedsúlya nagyobb a húsz elejtett gerinces zsákmányállat átlagánál, így a biomassza átlaga is emelkedik. Jobban észrevehető ez a zsákmányállatok átlagos testtömegének változásából, mely a gradációs évben 10%-kal magasabb, ezzel párhuzamosan köpetenkénti darabszámuk csökken. A táplálékösszetétel vizsgálatánál téli és nyári időszakot különítettem el (novembertől áprilisig tél, májustól októberig nyár). A zsákmányállatok megoszlása a 7. és 8. ábrán látható, a két összehasonlított faj niche-szélesség, niche-átfedés és egyenletesség értékeit a 2. táblázat tartalmazza. Gradációs években a gyöngybagoly niche-szélessége kisebb mint nem gradációs években. A számolt értékek mindkét dimenzión ezt mutatják. Ennek oka a mezei pocok arányának heves emelkedése (30, illetve 40%-ról 75, illetve 69%-ra a téli illetve nyári időszakban). Feltűnő, hogy a gradáció utáni télen a madarak aránya igen erősen lecsökken (14,8%-ról 2,1%-ra). Ehhez hasonló hirtelen csökkenés figyelhető meg a cickányoknál (33,5%-ról 9,8%-ra). A nyári időszakban mindkét esetben alacsonyabb a madarak száma, mint télen. A mezei pocok aránya gradációban a téli időszakban mutat nagyobb emelkedést, a fajnak fontos szerepe van az áttelelés biztosításában.