Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

MÁTICS RÓBERT: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 1769) táplálkozásökológiájához

A gradációs évben a faj aránya a táplálékban kb. kétszer akkora, mint nem gradációs években. így 1990-ben 35,6%, 1991-ben 34,2%, 1992-ben pedig 37,3% az 1989-es 70,4%-kal szemben. A tojások lerakása után a faj aránya minden költési szezonban megemelkedik (kivéve a gradációs évet). Ez többnyire a tél kezdetéig így is marad, majd lecsökken. Mivel a mezei pocok és a BEP görbéje minden vizsgálati év ugyanazon szakaszában rendre együtt halad, feltehető, hogy ezekben az időszakokban a faj arányával is jellemezhető a táplálékbőség (az eddigi adatok alapján x

2 =5,318, p<0,05). E kérdésben csak jóval nagyobb adatmennyiségre támaszkodva tehetnék kijelentéseket, az elkövetkezendő évek egyik feladata ennek alaposabb vizsgálata. Az éven belül három elkülöníthető időszak figyelhető meg. A fiókanevelés időszakában a faj aránya közepes. A kirepüléstől decemberig a különböző pocokfogyasztók a nagyrészt már nem szaporodó populációkat alaposan megritkítják, így decembertől áprilisig arányuk alacsony, legalacsonyabb áprilisban. Ekkor még valószínűleg nincs érezhető hatása annak, hogy márciusban a pockok szaporodni kezdtek, vagy más predátorok jelenléte nem teszi lehetővé a gyöngybagoly számára, hogy ezt a fajt zsákmányolja. 3. Egyéb zsákmány a táplálékban 3.1. Madarak Az előkerült fajok a következők: a házi és mezei veréb (Passer domesticus és Passer montanus), a vörösbegy (Erithacus rubecula), a Parus nem és a Hirundinidae család. Legnagyobb számban természetesen a házi veréb (4,12%-ban, a többi faj, nem, család aránya összesen 0,54%) fordult elő. Az összes madárzsákmány 78,3%-a a téli félévre (november-április) esik. A házi veréb 106 elejtett példányából 94 esik erre az időszakra (88,7%). A 3. ábra a havonkénti átlagokat mutatja (példányszám szerint). A téli hónapokban a madarak aránya túllépheti az egyharmados értéket (például 1990. december: 35,4%), míg nyáron 0-ra csökkenhet (3 augusztusi minta összesen 301 zsákmányállattal, melyek közt nincs madár). Az elejtett fajok azt látszanak igazolni, hogy azokra vadászik a gyöngybagoly, melyek legnagyobb számban vannak jelen. Ezt támasztja alá eloszlásuk is: a Parus fajok és a vörösbegy - állandó madarak lévén - szinte véletlenszerűen kerülnek elő az év minden szakaszában, a fecskék előkerülése viszont érdekes tényekre enged következtetni. rrri r II ü ln 1 n n n n n \ - = >>>5 = *Xx>< hónapok 3. ábra: A madarak havonként elejtett példányainak száma hároméves átlagok alapján