Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

MÁTICS RÓBERT: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 1769) táplálkozásökológiájához

A Whittaker index: C

jk = 1-0,51 l

Pij-pJ ahol p az i-edik zsákmányfaj illetve kategória aránya a j faj táplálékában, és p^ a k faj táplálékában. Két niche-dimenziót vizsgáltam: a zsákmányállatok faját és tömegét. A területen telelt egy erdei fülesbagoly csapat, a gyöngybagoly költőhelyétől 1,3 km-re. A fülesbaglyok számát figyelembe véve feltehető, hogy részben ugyanazon a területen vadásztak. Táplálkozásukat megvizsgáltam egy gradáció összeomlását követő télen és összehasonlítottam a gyöngybagoly táplálkozásával. A naponta képzett köpetek számának megállapítására a szaporodási időszak után megvizsgáltam, hogy egy kéthetes periódusban hány köpetet képez a két példány. A köpetszám ismeretében indirekt módon számolható a napi biomasszaszükséglet is. Eredmények, következtetések 1. A köpetek átlagos biomasszatartalmának (BEP) alakulása Összesen 795 köpet került analízisre, melyekből 2570 zsákmányállat került elő. 14 emlősfaj és az Apodemus nemzetség, 5 madárfaj, 1 kétéltű és 1 ízeltlábú faj. Az 1. ábrán láthatjuk a hároméves átlagok alapján kialakult BEP értékeket. Az év során két mélypont figyelhető meg, egy tél végi-tavasz eleji és egy nyári. hónapok 1. ábra: A köpetek átlagos biomasszatartalma (BEP) havonként, hároméves átlagok alapján