Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

MÁTICS RÓBERT: Adatok a gyöngybagoly (Tyto alba Scop., 1769) táplálkozásökológiájához

Irodalmi áttekintés Vizsgálataim szempontjából meghatározó WIJNANDTS (1984) munkája, mely az erdei fülesbagollyal (Asio otus) foglalkozik ugyan, de vizsgálati szempontjai táplálkozásökológiai eredmények elérését célozzák. A Magyarországon megjelent irodalomban is találhatók idevonatkozó utalások (Ács 1985; ANDRÉSI-SÓDOR 1986; SCHMIDT 1966), melyekről később részletesen szólok. KELLOMÄKI (1977) kutatásai igazolták, hogy a törpekuvik (Glaucidium passerinum) zsákmánylistájából számolt diverzitásértékek a faunisztikai felmérések adataiból, tehát a táplálékkínálatból számolt diverzitásértékekkel korrelálnak. A mezei pocok (Microtus arvalis) denzitásának változásai a gyöngybagoly táplálékállatai közt elfoglalt arányuknak feleltethetők meg, így felhasználhatók gradációk leírására. Ilyen leírást végzett DE BRUIJN (1979), aki szerint a gradációs években a mezei pocok aránya 70% fölötti; magas, de nem gradáló populációk esetén 46%, míg pocokszegény években 27%. BOHNSACK (1966) gradációban 63-95%-ra, nem gradációs években 30% körülire teszi arányukat. A mezei pocok biológiájával foglalkozó írások közül CHITTY (1938), FRANK (1953, 1954) és PELIKÁN (1959) publikációit használtam fel. A gyöngybagoly napi táplálékszükségletével több szerző foglalkozik (CESKA 1980; GOSZCZYNSKI 1976; GUERIN 1928; KIRKWOOD 1979; VON KNORRE 1973; SCHMIDT 1967; UTTENDÖRFER 1939), de a módszerbeli különbségek, valamint az indirekt számítási módoknál a kiindulási alap különbözősége miatt, a szerzők rendkívül nagy szóródással adják meg a faj napi biomasszaszükségletét. UTTENDÖRFER (1939) becslése szerint a kifejlett példányok táplálékigénye testsúlyuk egyhatoda, azaz körülbelül 55 g. GUERIN (1928) az általa kifejtett teória alapján - miszerint a faj napi két köpetet képez - 112 g-ban állapítja meg szükségletüket. Ugyanerre a teóriára épít SCHMIDT (1967) is, aki 120 g-ot ad meg. CESKA (1980) energetikai vizsgálatai során fogságban tartotta a faj két példányát. Az általa közölt napi szükséglet 67 g. GOSZCZYNSKI (1976) szerint ez az érték 61-76 g közé tehető (becsült értékek), néhány esetben azonban jóval magasabb volt az átlagnál, egészen a napi 137 g-ig emelkedett. Ugyanez a szerző közli, hogy 188 napi vizsgálat során 52 alkalommal észlelte, hogy a gyöngybagoly két köpetet képzett naponta. Energetikai meggondolás alapján - 1 g kisemlőssúly GORECKI (1965) alapján 1,5 Kcal-nak felel meg - GOSZCZYNSKI (1976) az alsó határt 21 g-nál húzza meg, hozzátéve, hogy Gorecki adata a természetes viszonyoknak nem megfelelő mérési körülményeket tükrözi. KIRKWOOD (1979) ide vonatkozó adatait ugyanígy átszámolva 42 g-ot kaptam. Az évszakos változásokról: RYSZKOWSKI et al. (1973) a téli időszakban 70 g körüli, míg Goszczynski a szaporodási időszakban 45 g-os napi fogyasztást ad meg. VON KNORRE (1973) 3 gyűjtés alkalmával számolta ki a köpetre jutó biomassza értékeket. Az 1971 januárjára vonatkozó mintában 74 g, ugyanezen év júliusi mintában 78 g, míg az 1972 június-júliusára vonatkozóban 59,5 g-ot kapott. 1971 gradációs év volt a területen, így az 1972-es alacsony értékek ennek is betudhatok, de nem elsősorban ez okozta a visszaesést (lásd az eredményeket). Egy köpetre eső biomassza adatok alig találhatók, VON KNORRE (1973) említi, hogy maximálisan 128,7, minimálisan 33,3 g-ot talált, ez 65 köpet analízisének eredménye.