Futó János (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 14. (Zirc, 1995)

FUTÓ JÁNOS: A Csatár-hegyi-barlang üledékei I.

- Az üledék egyenetlen tömörödése vagy lejtős felszínen való megcsúszása széttörte és elmozdította eredeti helyükről a kalcitpadokat. - Ugyanezt eredményezhette a barlangba bezúduló víz üledékelmosó hatása is. A probléma tisztázása még további vizsgálatokat igényel, de valószínűnek tartjuk, hogy mindegyik tényező szerepet játszott a kalcitkérgek mai szabálytalan elhelyezkedésében. A fentebb már említett cseppkőtöredékek - a rétegösszleten belül - két foltban az átlagosnál jóval nagyobb mennyiségben fordultak elő; megjegyezzük, e két hely fölött a mennyezetről ma is erőteljes csepegés tapasztalható. A barlang keleti oldalán, a kisebbik kürtő alatti részen, a szálkőzetfalhoz igazodva, mintegy 10-50 cm széles sávban hegyitej vonta be a dolomittörmelék felületét, illetve cementálta egymáshoz a különálló darabokat. Ez a meszes kötöttség - ugyancsak a fal közelében - átterjedt az alatta lévő vörösbarna agyagra is. A terem nyugati felében, a dolomittörmelék és az agyagréteg közé éles határral, 5-10 cm vastagságú, szürke és sárga finomszemű homok települt. A vörösbarna agyagösszletben - szintén közbetelepülve - különböző vastagsággal (20100 cm) megjelenik a barlangi laminit is. Az alapvetően sárga, de néha váltakozva vörös és fekete színeződésű, finomszemcsés és finomlemezes üledék anyaga kissé agyagos kőzetliszt. Hasonló képződményt írtunk le a már említett szentgáli barlangból (FUTÓ 1992), és felszíni megfelelője is ismert a Hárskúti-fennsík karsztos mélyedéseiből (FUTÓ 1980, 1985). Az ilyen típusú képződmény a nagy intenzitású csapadékhullás következtében alakul ki. A felszíni karsztos mélyedésekbe vagy a víznyelőbarlangokba bezúduló víz nem tud azonnal elnyelődni, ezért visszaduzzadva tavacskát alkot, majd lassan - néha több nap alatt elszivárog. A vízzel besodort rengeteg hordalékanyag így már tavi üledékképződési viszonyok között, mikrorétegesen, lemezesen rakódik le, a durvább szemcsék gravitációsan (esetleg gradáltan), a legfinomabbak pedig kolloidálisan (VERESS 1986, 1987). A Csatárhegyi-barlang laminites rétegsorának vastagsága és oldalirányú pontos kiterjedése egyelőre nem ismert, ugyanis ebben a mélységben már csak az üledék egy részének kitermelése folyik kutatóárkos és -gödrös formában. A barlang üledékkitöltésének igazi különlegességét azonban a vörösbarna agyagban és a mikrorétegzett laminitösszleten belül egyaránt gyakran megjelenő - a laza üledékek összecementálódásával keletkezett - szeptáriás szerkezetű gumók jelentették (FUTÓ 1995). A sokszor halmazszerűen mutatkozó konkréciók közül jó néhányat kiemeltünk a laminites, laza üledékből, további vizsgálatok céljára. A fent említett laminites üledék rétegzettségét a helyszínen nagyon nehéz tanulmányozni, kiemelve pedig deformálódik vagy teljesen szétesik. Ezért volt nagy szerencsénk némelyik szeptáriás konkrécióval, ugyanis a gumóképződés (BALOGH 1991) során szinte változatlan formában megőrződött (összecementálódott) az eredeti finom üledékszerkezet és ezzel láthatóvá is vált (belső borító a kötet végén). Az egyes gumók átmérője általában 5-10 cm közötti, alakjuk lapított gömbszerű, a lapultság a rétegzettséghez idomul. Színük kívülről egészen fakó, illetve halványpiros, az üledékszemcsék anyagától függően. Kötőanyaga meszes. A finomabb és durvább szemcseméretű rétegek vastagsága néhány mm-től néhány cm-ig terjed. E rétegeken belül szabad szemmel további finom rétegek (lemezek) különböztethetők meg, amelyeknek száma rétegenként több tucat is lehet. A réteg- és ezen belül a lemezhatárok kissé hajladoznak, helyenként kiékelődnek. A világosabb színű, fakó rétegek szemcséi 0,1 mm alattiak. A rétegen belül közel azonos vastagságú lemezek sorakoznak egymás felett, de ezeket néhány mm-enként jól kivehető, még világosabb színű, néhány tizedmilliméter vastagságú lemezek szakítják meg. A halványpiros rétegekben kevésbé szembetűnő ez a belső lemezesség, de kétségtelenül létezik. Itt a szem-