A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

PUSKÁS JÁNOS - NOWINSZKY LÁSZLÓ: A Balaton-felvidéken működő normál és UV-fénycsapdák Macrolepidoptera anyagának összehasonlítása

fénycsapdánál eredményesebb gyűjtőeszközt máig sem ismerünk, ezért hiányosságai ellenére sem lenne célszerű lemondani róla a faunisztikai célú kutatásoknál. Tanulmányunk célja, hogy a normál és az UV fénycsapdák gyűjtési anyagának összehasonlításával újabb ismereteket nyerjünk a rovarok viselkedéséről. Bízunk abban, hogy eredményeink hasznosíthatók lesznek. Anyag, módszerek és eredmények A Balaton-felvidéken 1963-ban - az országos fénycsapdahálózat keretében - két megfigyelőhelyen, egymással párhuzamosan UV- és normál fényforrással üzemeltek fénycsapdák. A keszthelyi fénycsapdák környezete a Cotino-Quercetum pubescentis növénytársuláshoz tartozik, a csopaki csapdák esetében azonban a növénytársulás nem volt egyértelműen meghatározható (NOWINSZKY - KISS - EKK 1992). Csopakon a Veszprém Megyei Növényvédő Állomás, Keszthelyen pedig a Növényvédelmi Kutató Intézet kezelte a fénycsapdákat, de a begyűjtött teljes Macrolepidoptera anyagot a Természettudományi Múzeum Állattárában a Kovács Lajos vezetésével működő identifikációs csoport határozta meg. Az adatokat vizsgálataink céljára dr. Vöjnits András bocsátotta rendelkezésünkre, amiért ezúton is köszönetünket fejezzük ki. A teljes Macrolepidoptera anyagon kívül a fajokban leggazdagabb családok {Sphingidae, Notodontidae, Arctiidae, Noctuidae és Geometridae) esetében az alább felsorolt vizsgálatokat családonként is elvégeztük. Mindkét megfigyelőhelyen fajlistát állítottunk össze az UV- és a normál fénycsapda gyűjtési anyagából, feltüntetve a befogott példányok számát is (1. táblázat). Ebből megfigyelőhelyenként megállapítottuk az UV- és a normál csapdák által befogott fajok és egyedek számának arányát (2. táblázat). Ezután mindkét megfigyelőhelyen összehasonlítottuk az UV- és a normál csapdák faji összetételét a Sörensen-index segítségével, majd az összehasonlítást elvégeztük a két UVés a két normál csapda anyagával is (3. táblázat). A Sörensen-index képlete: 2a S= — b+c ahol: a = a közös fajok száma a két mintában, b = az egyik, c = a másik mintában előforduló összes faj száma. Az egyedek eloszlását (ekvitabilitást) a fajok között először az egyszerű és az alapvető eloszlástól viszonylag független Berger-Parker-index segítségével vizsgáltuk (4. táblázat). Ez az index a teljes egyedszámnak azt a hányadát adja meg, amelyet a domináns faj képvisel. Képlete az alábbi: j N = A/""* ' a ^max = a domináns faj abundanciája, N

T = a minta összegyedszáma. Annak a valószínűségét, hogy a másodiknak befogott példány más fajhoz fog tartozni, mint az első, a SimpsonYule-index képletével számítottuk (5. táblázat), bár ezt tíznél na-