A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

KUTASI CSABA: Ritka futóbogarak (Coleoptera, Carabidae) a Keleti-Bakonyból

tes fajok: Bembidion schueppeli DEJ., Bembidion mannerheimi SAHL., Bembidion guttula FABR., Bembidion subcostatum javurkovae FASSATI, Bembidion dalmatinum DEJ. Ezek közül a Bembidion schueppeli DEJ. reliktum faj (1. színes kép), amelyet az ország területéről csak az Eszaki-Bakony hideg völgyeiből és az észak-borsodi karsztból publikáltak. Külön említést érdemel, hogy e ritka fajból az Úttörő-forrás mentén nagy egyedszámú populáció található. A Bembidion mannerheimi SAHL. Magyarországon ritka faj, a mocsaras talajú erdőkben él, a Bakonyban eddig még nem gyűjtötték. Ritkaságának egyik oka, hogy a posztglaciális felmelegedés következtében hazánkban nagyon megfogyatkoztak a faj számára alkalmas élőhelyek (HORVATOVICH, 1992). A szintén mocsaras erdei biotópban található Bembidion guttula FABR. fajnak a Bakonyból kizárólag egy adatát ismertük Márkó környékéről. Ez a második lelőhelye a hegységből a Bembidion subcostatum javurcovae FASSATI-nak, amely csak az Eszaki-Bakony peremvidékéről volt ismert (KUTASI 1997). A pontomediterrán melegkedvelő Bembidion dalmatinum DEJ. fajnak a Bakonyban ez a legészakibb előfordulása. A Kisgyónbánya mellett folyó Dültfás-patak égeres biotópja kedvező életteret biztosít további ritka futóbogárfajok számára. Jellemző fajok: Loricera pilicornis FABR., Elaphrus cupreus DUFT, Pterostichus rhaeticus HEER, Europhilus micans NIKOLAI. A Loricera pilicornis FABR. faj a hűvös, mocsaras erdők viszonylag ritka faja, melyet leginkább vízközeiben, letörött kisebb ágak forgatásával gyűjtöttem. Vízparti ligeterdeink jellegzetes, de ritka faja az Elaphrus cupreus DUFT, hazai lelőhelyeinek száma 9 (HORVATOVICH 1992), a Bakonyból csak egy lelőhelye volt ismert. A Pterostichus rhaeticus HEER faj égeres társulások ritka faja, középhegységeink területén szórványosan fordul elő, a Bakonyból eddig csak Porvárói volt adata. A hegységből ez ideig csak egyetlen százéves adata volt az Europhilus micans NIKOLAI-nak, amely állóvizek és folyóvizek jellegzetes faja, de elterjedése meglehetősen szigetszerű. Ezt a taxont az Úttörő-forrásnál is megtaláltam. A Szarvasbükk északnyugati területén található mocsaras tó partján is védendő értékeket találunk. A terület telepített erdei fenyves (Pinus sylvestris) mögött bújik meg. A tó növényzettel benőtt partját bokorfüzesek tarkítják. Jellegzetes fajok: Elaphrus uliginosus FABR., Bembidion fumigatum DUFT, Pterostichus vemalis PANZ., Pterostichus cursor DEJ., valamint Acupalpus-fajok: Acupalpus elegáns DEJ., Acupalpus Meatus DUFT., Acupalpus maculatus SCHAUM. Az Elaphrus uliginosus FABR. faj a nagyon kis populációja futóbogárfajaink közé tartozik, hazai fennmaradásához lelőhelyeinek védelme szükséges (HORVATOVICH 1992). A Bembidion fumigatum DUFT faj a Bakonyból két lelőhelyről ismert (Tihany, Fenyőfő), országosan is csak szórványos adatai vannak. Ez az európai tengerek partján sokfelé előforduló faj - kedvező ökológiájú viszonyok között - sóban szegény területeken is előfordul (HORVATOVICH 1982). Az előző fajhoz hasonlóan az Acupalpus elegáns DEJ. is a sós-szikes élőhelyet kedveli, de a kiszáradásra hajlamos területeken is megtalálható. Fotoaktív faj, adatai leginkább az Alföld területéről vannak, de Pellérd környékén is gyűjtötték (HORVATOVICH 1988). A Bakonyban eddig két lelőhelye volt ismert (Balaton-felvidék, Eszak-Bakony). Az Acupalpus Meatus DUFT mediterrán areatípusú, fényre repülő faj (TÓTH 1973). A Bakonyban két lelőhelye ismert (Pét, Tihany). A Hortobágyi Nemzeti Park területéről, valamint a Barcsi Borókás Tájvédelmi Körzetből is előkerült (HORVATOVICH 1988). Legnagyobb mennyiségben az Acupalpus-fajok között az Acupalpus maculatus SCHAUM faj volt jelen. Ennek a nyugat-palearktikus fajnak a Bakonyban csak a Balaton-felvidékről ismert előfordulása. A Pterostichus cursor DEJ. mediterrán, halofilnak tartott faj, magyarországi elterjedése alapján halofil jellegét nem tartják kifejezettnek. A Pterostichus vemalis PANZ.-nak a Ke-