A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

GALAMBOS ISTVÁN: Adatok a Bakony hegység flórájához I.

geztünk, mivel az erdő természetes úton foglalja vissza az élőhelyet. A populációk gyérülő egyedszámmal ma is megvannak szemben BÖLÖNI et al. (1997) által közöltekkel. A Pápa (Tapolcafő) melletti Trollius-előfordulást felkeresve, a Dég-hegy alja melletti, ENy-nak folyó erecske mentén Csapody Istvánnal és másokkal nagy populációját figyeltük meg. A lelőhely már Döbrönte községhatárba tartozik. PTERIDIDAE POLYPODIALES Polypodiaceae Polypodium interjectum Shivas Az 1961-ben leválasztott faj bakonyi elterjedése nem kellően ismert. A herbáriumban található 6 Polypodium vulgare s. 1. lapból kettő bizonyult Polypodium interjectum-nak. Isépy Cuha-völgyi adata nem új, innen már VIDA (1962) közölte. Másik adata a következő: Comit. Veszprém, in saxis calcareis Dég-hegy prope pag. Tapolcafő. Alt. cca. 200 m. s. m. Tapolcafő, 10. II. 1951. Leg. P Tallós sub E vulgare rev. I. Galambos. ASPIDIALES Aspleniaceae Asplenium septentrionale (L.) Hoffm. BORBÁS (1900) a Badacsonyról, RÉDL (1942) Pillitz nyomán a Somlóról közli. FEKETE et al. (1961) szerint előkerült a Királyszállás melletti Burok-völgyből. A Balaton-felvidék bazalthegyein nem ritka, herbáriumi adatai a következők: Comit. Veszprém, in monte Csobánc (Szigliget). 24. VII. 1954. Leg. et det. P. Tallós. Comit. Veszprém, in rupibus basalticis montis Szent György-hegy prope opp. Tapolca. Hegymagas, 1. IX. 1972. Leg. et det. A. Horváth. Asplenium trichomanes-ramosum L. (Syn.: Asplenium viride Huds.) Korábbi észak-bakonyi lelőhelyeit BÖLÖNI et al. (1997) sorolja fel. Tallós következő adata ehhez képest új: Comit. Veszprém, in rupibus calcareis in valle Fekete-Séd (Tisztavíz-völgy). Szentgál, 16. V 1954. Leg. et det P Tallós. Asplenium ceterach L. (Syn.: Ceterach officinarum DC. in Lam. et DC.) A Vida Gábor által leírt Ceterach javorkeanum (mai érvényes néven Asplenium ceterach L. ssp. bivalens (D. E. Meyer) Greuter et Bürdet) eleinte gyakoribbnak bizonyult mint a tőfaj. Az adatok gyarapodásával pontosabban ki lehetett rajzolni a tőfaj és alfaja elterjedését. A herbáriumi példányokat átvizsgálva - elsősorban a spóraméretre alapozva - a tőfaj következő adatai újnak bizonyultak: