A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

VERESS MÁRTON - PONGRÁCZ IMRE - BEREZNAI CSABA: Néhány bakonyi hegy hajdani elborítottsági viszonyainak vizsgálata

16/A, 16/B-C és a 19-es jelzésű völgy vágódott hátra a kavicstakarón. Ezt követően alakultak ki a kisebb völgyek a Köves-tábla (16/D, 16/E, 16/F, 17/A, 17/B, 18,19/A, 19/B) és a Tűzkő-hegy (19/G) felé. A 15/A és 15/B jelzésű völgyek valószínűleg csak a 16-os számmal jelölt völgy kialakulása után fejlődhettek ki, mivel annak sokkal szélesebb, nagyobb méretű völgyéhez csatlakoznak. Az ÉNy-i részen a 14-es, 13-as, 12-es jelzésű völgy főágai alakulhattak ki legkorábban, legalábbis méreteik erre engednek következtetni. Később a 13/F jelű völgy a Bocskor-hegyig, a 13/D jelű völgy a Névtelen-hegyig, a 13/E jelű völgy a két magaslat közti nyeregig, a 12-es jelű völgy négy mellékvölgye a Kab-hegy oldalára hátrált. A 13/A, 13/B és 13/C jelzésű völgyek szintén ekkor keletkezhettek. Legtovább tehát a Bocskor- és a Névtelen-hegy, valamint a Névtelen- és a Kab-hegy közti nyeregben maradt fenn a kavics. Valószínűleg ennek nyomai e helyeken még ma is megtalálhatók. ÉK-en először az l/A jelzésű völgy hátrált a Csárda- és a Tűzkő-hegy, az 1/C-G mellékvölgyek közös szakasza pedig a Tűzkő- és a Kab-hegy nyerge felé. Az l-es számmal jelölt völgyben az egykor hátráló kőzethatáron két víznyelő is képződött, melyek aztán elvesztették vízgyűjtőjüket és eltömődtek. A későbbiekben kifejlődött az 1/B és 1/C jelű völgy a Tűzkő-hegy ÉK-i oldalán. A Kab- és a Tűzkő-hegy közti nyereg kavicstakaróját K-ről az l/D, 1/E, l/F, Ny-ról a 19/F, 19/E, 19/D jelű völgyek hordták le, feltételezhetően nem teljes mértékben. Szintén csak később kapaszkodott fel a Kab-hegy É-i oldalának kavicstakaróján az l/H jelzésű völgy. Viszonylag hamar kialakult a terület K-i részén a 2/B, a 2/C és a 3/C, valamint a 4-es jelzésű völgy. Az előző kettő a Nagy-Csonka-hegy és a Som-hegy közötti nyeregig hátrált. Itt is valószínűsíthető a Csatkai Kavics formáció maradványa. A 4-es számmal jelzett völgy DK-ről vágódott a Kab-hegy kavicstakarójába. A 3/C jelű völgy is a Nagy-Csonka- és a Kab-hegy közé hátrált. Később idáig harapódzott fel a 2-es jelzésű völgyből a - Nagy-Csonka-hegyet É-ról megkerülő - 2/C jelzésű mellékvölgy. Utóbbi bevágódása során a Nagy-Csonka-hegy nyergében elérte a karbonátos kőzeteket, sőt víznyelő képződött. E helyet ma egy víznyelő töbör jelzi. Ezután képződött a - méreteit tekintve jóval szerényebb - 3/B jelű völgy, mely a valószínűleg idősebb, 2/C jelzésű völgy kavicstakaróban kialakult felső szakaszát lepusztította. A Kab- és a Nagy-Csonka-hegy közti nyeregben, a bazalttakaró alatt is feltételezhető az oligo-miocén kavics. A Vázsonyi-séd völgyének bevágódása után hamarosan kialakult az 5-ös számú völgy két legnagyobb méretű mellékvölgye. A völgytalpakon, a kavicstakaró fokozatos lepusztulása miatt, víznyelősor fejlődött ki; mára csak eltömődött maradványaik maradtak fenn. D-ről a 6-os, 7-es, 9-es jelű völgy főágai és a 8-as számmal jelölt völgy A-B-C és E-F mellékvölgyeinek közös szakaszai alakulhattak ki legkorábban a kavicstakaróban. Később a jóval keskenyebb, kisebb mélységű mellékvölgyek is bevágódtak. Ez időre tehető a 8-as jelű völgy főágában a kavicselborítás teljes lehordódása, s a kialakult kőzethatár menti víznyelőképződés. E völgyek a Kab-hegy D-i fedetlen térszínéig nyúlnak. Szintén a legelsőként kifejlődött völgyek közé tartozhat a 10-es számú, legalábbis a nagyon széles és mély K és G jelzésű mellékvölgye, valamint az I-H, E-F és B-C-D betűkkel jelölt mellékvölgyek közös szakaszai. Lehetséges, hogy a 10/A jelű völgy a Kab-hegy két, egykor fedetlen területe közé is felnyúlott. (A későbbi vertikális mozgások és a vastag bazalttakaró azonban eltüntethették e völgy felső szakaszát.) Később a 10-es jelölésű völgy kisebb méretű mellékvölgyei a Halyagos és a Kab-hegy oldalán, egészen a kavicselborítás határáig hátráltak. A 10/A jelű völgy feltételezett K-Ny-i irányú folytatásától öt fiatalabb, epigenetikus völgy (20-24-es jelzésűek) hátrált a Kab-hegy északabbi fedetlen térszínének határáig. A két kavicselborítás-mentes terület nyergében, a bazalttakaró alatt, jelenleg is feltételezhető a Csatkai Kavics formáció maradványa.