A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

VERESS MÁRTON - PONGRÁCZ IMRE - BEREZNAI CSABA: Néhány bakonyi hegy hajdani elborítottsági viszonyainak vizsgálata

tése és bevágásai, valamint a Ménesakol-árok és a Zsófia-major melletti völgy sarkantyúi, gátjai (17. ábra). A vizsgált területek hajdani elborítottsági viszonyai Som-hegy Az egykori, valószínűsíthető kavicsborítottság határait a 18. ábra mutatja. Ebből leolvasható, hogy feltehetően egykor három hegycsúcs állt ki a kavicstakaróból. A Som-hegy két magaslata, illetve a Kis-Som-hegy magasabb része. Ezen magaslatok közti alacsonyabb részek (nyergek) kaviccsal elfedődnek. A hegytető kavicselborításán kifejlődött völgy alsó, északabbi részének bevágódásával a völgyben kőzethatár alakult ki. Kőzethatár mentén képződtek az első víznyelők, ilyenek a később barlanggá fejlődött Pénz-likak. Utóbbiak már a Som-hegy D-i oldalán alakultak ki, tehát vízgyűjtő területük a Som-hegytől D-re lehetett, ezért a kavicstakaró E felé lejthetett. A Som-hegy Ny-i oldalán valószínűleg a kavicstakaró és sasbérc oldalának lejtése 90°-os iránnyal eltért, ezért nem alakultak ki völgyek. Ez a tény az előző felvetést is alátámasztja. Először tehát az E-i oldalon lévő völgyek fejlődhettek ki. Ezek hosszabb völgyek maradványai, felső részük a kavicstakaró lepusztulásával megsemmisült. A kavicstakaró hegyen és környékén bekövetkezett részleges lepusztulásával - valószínűleg a Gerence bemélyülése miatt - a felszín már nemcsak E, hanem D-felé is lejtett. Kialakulhattak a Som-hegy D-i oldalának völgyei is. Ezek, mivel fiatalabbak, az északi oldal völgyeihez képest méretükben számottevően elmaradnak, (így pl. rövidebbek és keskenyebbek). A völgyfők magassági eltérései azt valószínűsítik (18. ábra), hogy a völgyek kialakulása után a Som-hegy és a Kis-Som-hegy északi oldala DNy-ról EK felé csökkenő, déli oldala a Kis-Som-hegytől EK és DK felé szintén csökkenő mértékben emelkedett. Papod-Borzás Az egykori, valószínűsíthető kavicselborítási viszonyokat a 19. ábra mutatja. Ennek figyelembevételével valószínűsíthető, hogy a Borzas és a Papod a köztük lévő nyereg kivételével kiállt a kavicselborításbol. Utóbbi helyen ugyanis a fosszilis karsztos mélyedések sora olyan völgyre utal, amely a kavicstakarós térszínen alakulhatott ki. A kavics a Papod-Borzástól délre, észak felé lejtve teljesen befedhette a nyereg felszínét. A további felszínfejlődés során, hasonlóan a Som-hegyhez, a kavicstakaró D-i lejtésűvé vált (valószínűleg a Séd bevágódása miatt), kialakulhattak a D-i oldal völgyei. Ez bizonyára már korán bekövetkezhetett, mivel a déli és északi lejtők völgyei nem mutatnak számottevő méretbeli eltérést. Kialakulásuk kezdete közel azonos. A völgyfők magassági eloszlása arra utal, hogy a Borzas és a Papod egymáshoz viszonyított magassága a maitól eltért. A Papod völgyfői ugyanis 30-40 m-rel magasabban helyezkednek el, mint a Borzas völgyfői, tehát a Papod emelkedése (különösen az E-i részen) hozzávetőlegesen 10-20 m-rel meghaladta a Borzas emelkedését (a Papod 645 m, a Borzas 620 m tengerszint feletti magasságú). A sasbérccsoport átellenes (északi és déli lejtők) völgyfőinek ma-