A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

VERESS MÁRTON - PONGRÁCZ IMRE - BEREZNAI CSABA: Néhány bakonyi hegy hajdani elborítottsági viszonyainak vizsgálata

A Kab-hegy és környéke a kréta időszakban erősen lepusztult tönkfelszín. A vizsgált területen ma egymásra merőleges (ÉK-DNy és ÉNy-DK irányú) tektonikai vonalak mentén kiemelkedett sasbércek találhatók, amelyek oldalai többnyire töréslépcsők. A rögöket völgyek és magas nyergek választják el egymástól. A terület központjában emelkedik az 599 m magas Kab-hegy, melyet minden oldalról alacsonyabb sasbércek vesznek körül: Bocskorhegy 424 m, az általunk Névtelen-hegynek elnevezett magaslat 448 m, Köves-tábla 447 m, Tűzkő-hegy 485 m, Csárda-hegy 470 m, Nagy-Csonka-hegy 456 m, Som-hegy 451 m, Középdomb 392 m, Kő-hegy 314 m, Kőris-tető 271 m, Lugos-tető 410 m, Hajagos 423 m (21. ábra). Az alacsonyabb sasbércek csapásiránya ÉNy-DK. Az ÉK-i és a DNy-i lejtők meredekebbek, az ÉNy-i és DK-i oldalak lankásak. A karbonátos kőzetekből felépülő sasbércekre lapos, néhány kisebb kiemelkedéssel tarkított, fennsíkszerű tető jellemző. Ez az egykori lepusztulás következtében kialakult tönkfelszínek feldarabolódásával és kiemelkedésével magyarázható. A Kab-hegyet, a Kő-hegyet és foltokban a Kőris-tetőt is vulkanikus kőzetek borítják, s így a lepusztulásnak jobban ellenállva, itt meredek csúcsok alakultak ki. A Kabhegy D-i és K-i oldala meredek, É és Ny felé viszont enyhén lejt. A Kab-hegyen több helyütt karbonátos térszínek bukkannak elő a vulkáni takaróból. VÖRÖS (1966) szerint ezek a vulkáni működés idején lávaárakkal körülfolyt, az akkori térszínből is kiemelkedő területek voltak. JUGOVICS (1971) e területeket „üledékes ablakok"-nak nevezi, kialakulásukat pedig az ide vékonyabban települt vulkáni anyag lepusztulásával magyarázza. A bazalttakaró helyenként lépcsőszerű sáncokkal emelkedik ki a környékéből (ESZTERHAS 1987), máshol azonban teljesen belesimul abba. A területen számos völgy található. Dolgozatunkban elsősorban a Kab-hegy radiális völgyhálózatával foglakoztunk. Jelentős eltérés tapasztalható a völgyfők tengerszint feletti magassága, a völgyek szélessége, meredeksége között. Megfigyelhető, hogy a vulkanizmus előtt kialakult völgyekbe bazaltláva folyt, s részben kitöltötte azokat. A bazaltos térszínek helyenként egyenetlenek. Itt 1-3 m átmérőjű, 0,5-1,5 m mélységű, rendszerint kör vagy ellipszis alakú mélyedések (bazalt-töbrök) fordulnak elő (17. ábra). Csoportosan, egymáshoz közel helyezkednek el. Belsejükben néhány, 10-40 cm átmérőjű, szabálytalan alakú salakos-hólyagos bazaltdarab található. Peremükön helyenként sáncot alkot a bazalttörmelék. A mélyedések mesterséges eredete nem zárható ki. A Kab-hegy D-i, DNy-i oldalán, 200-300 m átmérőjű, lapos, tálszerű, 2-5 m mély „bazalt-dolinák" (JUGOVICS 1954) mocsaras, náddal benőtt tavak találhatók (23. ábra). JUGOVICS (1954) és ESZTERHAS (1987) szerint a bazaltrétegek alatt meginduló, majd kifejlődő karsztosodás jelentős anyaghiányt hoz létre, melyekbe aztán beleszakadozik a rideg bazalttakaró, s a felszínen dolinák alakulnak ki. Ezekben először csak időszakosan gyűlt fel a víz, később, amikor a megtelepedő növényzet már elég vízzáró réteget termelt, állandó vizű tavakká fejlődtek. LEÉL-ŐSSY (1959) a bazalttakaró alatti eredeti depresszióval magyarázza a mélyedések keletkezését. VÖRÖS (1966) a lávaárak torlódása révén, a front mögött kialakuló süllyedékeknek tartja e képződményeket, melyek felszínén kifejlődő vörös agyag megakadályozza a vizek elszivárgását. HOFFMANN (1878) kaldera eredetűnek minősíti a „dolinákat". PEREGI (1974) szerint az antropogén keletkezés sem kizárt. Fedetlen karbonátos térszíneken, vagy kőzethatáron gyakoriak a karsztos képződmények (17. ábra). Itt kisebb töbrök, szárazvölgyek, eltömődött víznyelők figyelhetők meg. Aktív víznyelők a vulkanikus és karbonátos kőzetek határvonalán alakultak ki. A Kab-hegy D-i oldalán durva bazalttörmelékből álló, kb. 50 cm széles, 20-40 cm magas, valószínűleg mesterséges sáncszerű képződmény húzódik több száz méteren keresztül K-Ny-i irányban. Ugyancsak antropogén forma az É-i oldalon húzódó egykori kisvasút töl-