A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

JÓZAN ZSOLT: A Bakony fémdarázs faunájának (Hymenoptera, Chrysididae) alapvetése

jedését, gyakoriságát, környezeti jellemzőit a fémdarazsak tekintetében a stenoök fajok indikálják. Az euryök faunaelemek tekintetében az alföldi (planar), dombsági (collin) és a hegylábi övezetek faunáiban számottevő eltérést nem tudtunk kimutatni. A bakonyi faunát túlnyomórészt a Balaton-felvidék faunakistája reprezentálja. A hegység szubmontán területeinek fémdarázs faunája még alig ismert. A legszélesebb tűréshatárú fajok (hipereuryök) részesedése tekintetében a Bakony és a Kiskunság faunája lényegében azonos. A Zselicben ezek számaránya magasabb, a fauna egyötödét teszik ki. A nedvességkedvelő (hylophil) fajok részaránya a Zselicben és a Balaton-felvidéken a legjelentősebb (mintegy 11%), a Kiskunságban a legalacsonyabb (6%), a teljes bakonyi faunában megközelíti 10%-ot. Az eremophil és a hylophil fajok egymához viszonyított aránya jól kifejezi az egyes faunák jellegét. A hányados értéke a teljes hazai fauna és a Bakony esetében nem tér el lényegesen (7,3 és 8), a Zselicnél a legalacsonyabb (5,6), a Kiskunságnál a legmagasabb, eléri a 13-at. A Balaton-felvidék esetében ez a hányadosérték nem éri el a teljes bakonyi faunájét (6,7). Ez összefüggésbe hozható a Keleti- és az Eszaki-Bakony homoki biotópjainak faunamódosító hatásával (4. táblázat). Az előzőekben taglalt jellegzetességek, főképpen az eremophil és hylophil fajok számának hányadosa, jó kapcsolatban vannak az egyes faunák ritka, színező elemeivel. 4. táblázat: Magyarország, a Bakony, a Zselic és a Kiskunság fémdarázs faunájának megoszlása a fajok ökofaunisztikai jellege szerint Tabelle 4: Prozentuale Verteilung der Goldwespenfaunen Ungarns, des Bakony-Gebirges, des Hügellendes Zselic und des Kiskunság aufgrund des ökofaunistischen Charakters der Arten ökofaunisztikai jelleg MagyarorBakony BalatonZselic Kiskunság szág felvidék stenoök eremophil 26,5 20,8 14,3 4,6 32,9 euryök eremophil 49,2 57,0 60,3 60,6 46,4 eremophil összesen 75,7 77,8 74.() 65,2 79,3 hipereuryök intermedier 8,1 12,5 14,3 20,9 12,2 euryök hylophil 10,3 9,7 11,1 11,6 6,1 nincs besorolva 5,9 2,3 2,4 eremophil/hylophil arány 7,3 8,0 6,7 5,6 13,0 A Bakony (Matricum; Pilisicum) faunáját összehasonlíthatjuk a Zseliccel (Illyricum) és az Alföldön fekvő Kiskunsággal (Eupannonicum) a közös és a nem közös (saját) fajok ökofaunisztikai jellege alapján is. A Zseliccel való összehasonlításnál kétszer akkora az eremophil elemek számaránya, mint a Zselic hasonló fajainál. Az eremophil fajok hylophilokkal szembeni túlsúlya a Bakonynál hétszeres, míg a Zselicnél csupán kétszeres. A Bakony és a Kiskunság faunáinál az utóbbi saját fajai között az eremophil faunaelemek számaránya 1%-kal magasabb, ezen belül a szűktűrésűek hányada több mint hétszeres a