A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 13. (Zirc, 1994)

TÓTH SÁNDOR: Ritka zengőlégyfajok a Bakony faunájában (Diptera: Syrphidae), III.

Cheilosia insignis LOEW, 1857 Jelenlegi adataink szerint európai elterjedésű. Eddig csak Ausztriából, Belgiumból, Lengyelországból, Németországból és Romániából közölték (PECK 1988). Egész elterjedési területén szórványos megjelenésű. Magyarországon a legritkább zengőlegyek egyike. Eddigi egyetlen és hazánk faunájára új adata a Bakony hegységből származik. Előfordulási körülményeiről nincsenek ismereteink. Lelőhelye: - Malomréti-völgy (Olaszfalu), 1977. 04. 30., 1 o-, leg. Tóth Ilona. Cheilosia nebulosa (VERRALL, 1871) Altalános elterjedése PECK (1988) szerint csupán a Brit-szigetekre (Írország, Nagy-Britannia), Romániára és Svájcra korlátozódik. További részletesebb elterjedési adatait ismerjük más szerzőktől (CLAUSSEN - SPEIGHT 1988) közleményéből: Ausztria, Belgium, Bulgária, Dalmácia, Finnország, Franciaország, Lengyelország, Írország, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Svájc, valamint az egykori Szovjetunió kelet-európai területe. Hazánkból első és egyetlen említését a Fauna Regni Hungariae-ban találhatjuk Dunaföldvárról és Sopronból (THALHAMMER 1899). Ezt követően csak a század közepén sikerült újból gyűjteni a Mecsekben, majd később a Balaton-felvidéken. Az elmúlt években feltűnően megszaporodtak a lelőhelyei. Ez azonban feltehetően nem a faj gyakoribbá válásával, hanem a tavaszi gyűjtések intenzitásának növekedésével magyarázható. E zengőlégy ugyanis kifejezetten egynemzedékes tavaszi állat, rajzása már márciusban megkezdődik és legfeljebb május közepéig tart. Gyűjtési adatai: - Balatonfúzfő, 1975. 04. 23., 1 9, Malaise-csapda, leg. Tóth S. - Dömörkapu (Pécs), 1956. 04. 17., 1 9, leg. Móczár L., det. C. Claussen. - Fenyős-domb (Tapolca), 1990. 04. 28., 2 9, leg. Tóth S. - Gerla-Marói-erdő (Doboz), 1991. 04. 26., 1 9, leg. Tóth S. - Hosszúvíz, 1990. 03. 31., 1 9, leg. Tóth S. - Nagy-gyótai-erdő (Marcali), 1990.03.20., 1 9, leg. Tóth S. - Remetei-erdő (Sarkad), 1991. 04. 23., 1 9, leg. Tóth S.; 1991. 04. 29., 1 9, leg. Tóth S. Az eddigi tapasztalatok szerint erdős vidékeken él, de a nyíltabb biotópokat (tisztások, erdőszélek) kedveli. Csak egyesével fogható, pl. virágzó fűzőn vagy galagonyán. Milesia crabroniformis (FABRICIUS, 1775) Mediterrán elterjedésű, feltűnően nagy testű zengőlégy. A Madeira-szigetekről leírt fajt eddig viszonylag kevés országból közölték. Előfordul Bulgáriában, Franciaországban, Jugoszláviában, Olaszországban, Portugáliában, Spanyolországban és Grúziában (PECK 1988). Újabb adatok szerint megtalálták Svájcban is (M

AIBACH - GOELDIN DE TIEFENAU - DIRICKX 1992). Magyarországról Simontornyáról publikálták (PILLICH 1914). Pillich Ferenc nem volt dipterológus, de Simontornya ízeltlábú faunáját tárgyaló könyvéből kiderül, hogy kétszárnyú anyagának meghatározását a kor egyik dipterológus szaktekintélye, Thalhammer József ellenőrizte. így az adat valódiságában tulajdonképpen bizonyító példány hiányában sincs okunk kételkedni. Annál is inkább, mivel a másik, szintén mediterrán elterjedésű Milesia faj (Milesia semiluctifera) ugyancsak előkerült hazánkból, közelebbről Révfülöpön a Vég-máli-hegyen találták meg (TÓTH 1990b). Pillich közlésének valódiságát az is alátámasztja, hogy a közelmúltban a Milesia crabroniformis újabb példányát sikerült megfogni a szubmediterrán éghajlati vonásokat mutató Balaton-felvidéken: - Koloska-völgy (Balatonfüred), 1990. 07. 19., 1 9, leg. Tóth S.