Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

FAZEKAS IMRE: A Tihanyi Tájvédelmi Körzet lepkefaunája (1.) Faunisztikai alapvetés (Lepidoptera)

8. ábra: A félsziget nyugati partszegélyén igen ritka a védett Apatura Hia D & S. (fotó: Tóth S.) Abb. 8. Habitusbild von Apatura ilia D. & S. SATYRIDAE Csak egy védett szemeslepke-faj, a Chazara briseis L. (399) került elő Tihanyból, 1985ben, három példányban. Azóta nem figyeltem meg. Magyarországon legfőképpen a mészköves és dolomitos alapkőzetű biotópokat részesíti előnyben. A Bakonyban nem ritka. Xerotherm faj, areasúlypontja a Mediterráneumra esik. LYCAENIDAE Védett fajok : Nordmannia ilicis ESP.(412), Nordmannia w-album KNOCH (413), Lycaena dispar HAW.(416), Thersamonia thersamon ESP. (419), Maculinea árion L.(424), Maculinea teleius BRGSTR. (425), Maculinea nausithous BRGSTR. (426), Polyommatus admetus ESP.(435) (10. ábra). A 8 védett boglárkalepke közül hat faj ritka és szórványos elterjedésü, kivétel a Maculinea árion és a Lycaena dispar (9. ábra). Természetvédelmi szempontból kiemelkedik közülük a BUSCHMANN (1985) által gyújtott pontomediterrán-turkesztáni Polyommatus admetus ESP. Az admetus a Kárpát-medencében éri el földrajzi elterjedésének nyugati- és északi határát. A magyar populációk jellegzetes demotópjai a középhegységek déli oldalain, a szálfüves sztyepprét maradványaiban vannak. A Dél-Dunántúlon gyakorlatilag kipusztultnak tekinthető (FAZEKAS 1992). A Maculinea nausithous-i már SZABÓ (1956) „hazánk egyik legjobban veszélyeztetett lepkefajának" tekintette. A nausithous populációk