Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

DR. RÉKÁSI JÓZSEF: A Pannonhalmi Természetvédelmi Terület madárvilágának vizsgálata

etetés idején újból jelentősen megemelkedtek az értékek. A két év őszi gyűrűzési értékeinek különbözősége a csapadék mennyiségének hasonló alakulásával magyarázható. Esőzések után a fekete rigók a talajból előbúvó földigilisztákra vadásznak, s ekkor az egyébként is nyugtalan természetű faj mozgásaktivitása megnő. Erithacus rubecula (6. ábra): A két év értékei hasonlóságot mutatnak áprilisi maximummal, hisz ekkor van a vonulás csúcspontja. Az őszi gyűrűzések értékei feltűnő párhuzamosságot mutatnak a csapadék alakulásával. Legtöbbször a japán háló legalsó kosarában került meg, hisz ez a bizalmas kis madár az erdő aljnövényzetének, nyirkos sűrűjében éli le életének java részét. Sylvia atricapilla (7. ábra): Az 1983-as értékek jóval magasabbak az 1984. évinél. A tavaszi visszaérkezés a telelő helyről áprilisi maximumot mutat. Az őszi vonulás szeptemberben kulminál. Feltűnő, hogy 1983 őszén elhúzódott október végéig, amit a jó bodzaterméssel magyarázhatunk. Phylloscopus collybita (8. ábra): A két év tavaszi értéke párhuzamosságot mutat. 1983 szeptemberében maximumot láthatunk. 1984 őszén feltűnő, hogy egyetlen példány sem került a hálóba. Coccothraustes coccothraustes (9. ábra): A két év tavaszi értékei párhuzamosságot mutatnak. Márciusban lezajlik a vonulás, áprilisban minimum értéket látunk. Májusban enyhe emelkedés van, mert a vonulók közül a vizsgált területen fészkelők mozgása megnő. 1983ban aránylag egyenletes az őszi gyűrűzési adat, még november hóban is viszonylag magas értékkel, ami az áttelelőkre utal. 1984. október és november hónapokban nem került meggyvágó a hálóba, áttelelők azonban nagyobb számban tartózkodtak a vizsgált területen. A költés időszakában nagyon ragaszkodik egymáshoz a meggyvágó pár, legtöbbször együtt kerülnek a hálóba. A juhar és a fagyai magvait kedvelik legjobban.