Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)
FAZEKAS IMRE: A Tihanyi Tájvédelmi Körzet lepkefaunája (1.) Faunisztikai alapvetés (Lepidoptera)
gyűjtésekkel. Az 1983-ban és '84-ben 220 éjszakán keresztül 2 db 125 Wattos higanygőz izzóval felszerelt fénycsapdát üzemeltettem a Kis-erdő-tetőn, valamint a Levendulástól délre, a tájvédelmi őrháznál. 20 évi gyűjtés és feldolgozás után elérkezettnek láttam az időt, hogy Magyarország első tájvédelmi körzetének lepkefaunisztikai alapvetését elkészítsem. Terjedelmi okok miatt a félsziget faunájának részletes ökofaunisztikai és állatföldrajzi elemzésére egy későbbi munkámban kívánok visszatérni. Az elmúlt évben több tanulmányomban (FAZEKAS 1980, 1984a, 1984b, 1984c, 1984d, 1985a, 1985b, 1987, 1988) foglalkoztam a félsziget fajainak elemzésével, s minden jelentó'sebb hazai múzeumi gyűjteményt átnéztem, ahol tihanyi példányokat őriznek. Kutatásaim jelenlegi állása szerint 954 faj előfordulását tartom bizonyítottnak a TK területéről. Bizonyára több taxon elkerülte figyelmemet, de így is az 1940-es 777 fajhoz képest a Tihanyi TK lepkefaunája 177 új fajjal gyarapodott. Közülük kiemelkedik két, a magyar faunában eddig ismeretlen taxon, a Homoeosoma inustellum RAG. és a Phycitodes inquinatella exustella RAG. felfedezése. Természetföldrajzi vázlat A Tihanyi-félsziget a Dunántúli-középhegységnek a Balatoni-Riviéra kistájához tartozik. A középhegységen belül a Tapolcai-medence mellett a Tihanyi-félszigeten maradtak meg legteljesebben a felsőpannon rétegek. A pliocén bazalt vulkanizmus törmelékszórásának eredményeként bazalttufa került felszínre, amely szélmarta sziklaalakzatokként látható. A vulkáni utóműködés tanúi a pleisztocén gejzírkúpok. A félsziget legmagasabb pontja a hidrokvarcitokból álló Csúcs-hegy (235 m) (4. ábra). A tihanyi biotópok szempontjából meghatározó a Balaton vízszintje felett 25 m-re elhelyezkedő Belső-tó (3. ábra), de ennél is jelentősebb a 11 hektáros, 14 %-ban nyílt vízzel bontott Külső-tó (4. ábra). A félsziget mezoklímája lényegesen eltér a környező'területekétől. Ez jól megmutatkozik abban, hogy az évi átlaghőmérséklet eléri a 11,4 °C-t. A mediterrán elterjedésű lepkék preimaginalis állapotának áttelelése szempontjából kedvező a januári -1 - -1,5 t-os középhó'mérséklet. Az évi csapadék összege az alföldi területekhez áll közel (614 mm), s ugyanez mondható el a napsütéses órák számáról is (1950-2000 óra). Általában megállapítható, hogy a Tihanyi-félsziget hőmérsékleti- és csapadék-viszonyai mentesek a szélsőségektől, s a mezoklíma szubmediterrán jelleget mutat. Növény földrajzi értelemben a félsziget a Bakonyicum flóravidéken belül a Balatonicum flórajárásba tartozik. Vegetációjáról SOO (1932) készített térképet (1. ábra), amely kisebb, de nem alapvető változtatásokkal szinte ma is használható, azzal a módosítással, hogy több társulás területe a beépítések miatt jelentó'sen csökkent. A Tihanyi-félsziget eredeti zonális társulása a mészkedvelő tölgyes (Orno-quercetum-pubescenti-cerris). A pusztafüves lejtősztyepprétek (Cleistogeno-Festucetum rupicolae) (6. ábra) változatos biotóp-mozaikokat alkottak, sok délies flóraelemmel megtűzdelve (Valerianella pumila, Sternbergia colchiciflora stb.). SOO már 1932-ben rámutatott arra, hogy „a félsziget javarésze kultúrterület". Az eredeti mészkedvelő tölgyesek, cserszömörcés-molyhos tölgy bokorerdők (Cotino-Quercetum pubescentis) (5. ábra) és sztyepptársulások helyén főleg elhagyott legelők és ültetett erdők uralkodnak. A korabeli biotópokról és azok kiterjedéséről KOLOS VARY (1931) térképe ad hű képet (2. ábra):
