Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)

KUTASI CSABA: A Bakony hegység területére új futóbogárfajok (Carabidae) Veszprémvarsány környékéről

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 12-1993 A BAKONY-HEGYSÉG TERÜLETÉRE ÚJ FUTÓBOGÁRFAJOK (CARABIDAE) VESZPRÉMVARSÁNY KÖRNYÉKÉRŐL Kutasi Csaba Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zirc ABSTRACT: New ground beetle species (Carabidae) to the Bakony-Mountains from the surroundings of Veszprémvarsány. - The author collected the ground beetles in the Northern-Bakony on the south-west side of the Malom-Montain near Veszprémvarsány by pitfall-traps and singling in the hornbeam-oak forest. During the course of collecting he found the following species new in the area of the Bakony-Montains: Carabus marginális FABRICIUS 1794, Bembidion subcostatum javurkovae FASS ATI 1944, Ophonus schaubergerianus PUEL 1937, Harpalus quadripunctatus DEJEAN 1829, Abax carinatus DUFTSCHMID 1812. Az Északi-Bakony a Bakony-hegység faunakistájainak egyike, átlagos tengerszint feletti magassága: 300-400 m. Kelet fel ól a Cuha-völgy, északról a Kisalföld, délről pedig a várpalota-devecseri törésvonal határolja. Éghajlatát atlantikus, szubatlantikus hatás jellemzi. Jellemző fás társulása a 200 m-ig is leszálló szubmontán bükkös. Az itt kialakuló hűvös, párás mikroklíma biztosít élőhelyet sok montán és szubalpin Carabidae fajnak. A mély patakvölgyek refugium területei a feltehetően glaciális bevándorlás során idehúzódó alpesi és boreomontán fajoknak. Nem meglepő tehát, hogy az Északi-Bakony területén tíz karakterfaj fordul elő (TÓTH 1973). A tölgyes társulások ritkábbak, inkább a határterületeken találhatók. Kutatásaimat ilyen határterületen, főként gyertyános-tölgyesben (Querco petraeae - Carpinetum) végeztem 1993-tól, a Veszprémvarsánytól 4 km-re levő Malom-hegy DNY-i oldalán (1. ábra). A vizsgált terület mintegy 270 m magasságban, meredek lejtőjű domboldalon található, ahol a fás társulást kiszáradófélben levő erdeifenyők (Pinus sylvestris) is tarkítják. A hűvös völgyekben a bükk (Fagus sylvatica) az állományalkotó, a hegy nagy részére azonban a cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris) társulás jellemző. Az erdő szélén található pocsolyák mellett, valamint a közelben található szántó határán is végeztem gyűjtéseket. A gyűjtési módszer a gyertyános-tölgyesben talajcsapdázás és egyelés volt. 1994-ben IV. 23-tól IX. 15-ig 14 talajcsapdát üzemeltettem a területen. A talajcsapdák 3 dl-es, 9 cm átmérőjű poharak voltak, melyekben 2%-os ételecet volt a csalogatóanyag. A csapdákat eleinte kéthetente, később havonta ürítettem, az utóbbi esetben formaiint is tartalmaztak. A talajcsapdákkal 26 futóbogárfajt gyűjtöttem, egyeléssel további két faj került elő erről az élőhelyről. A részletesen vizsgált gyertyános közelében, az Újmajori erdészháznál 1995-ben talajcsapdázást végeztem, havi ürítéssel. 3 db 9 cm-es átmérőjű poharat ástam le az arra folyó patak közelébe cserestölgyes (Quercetum petraeae-cerris) társulásba, innen szintén előkerült egy, a Bakony területére új faj. A pocsolyák mellett 9 fajt, a szántó szélén további két fajt találtam (1. táblázat).