Dr. Galambos István, Dr. Harmat Beáta (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 12. (Zirc, 1993)
DR. TÓTH SÁNDOR: Emlékezés dr. Tóth Lászlóra (1937-1992)
Később a hazai bogarászok körében kevésbé divatos csoportok közé tartozó holyvák vizsgálatára kapott megbízást. Nem titkolta, hogy a futóbogarakkal való foglalkozástól nehezen vált meg. Ez a kényszerű "váltás" lelkileg is megviselte. Ettől függetlenül becsülettel helytállt új feladatkörében, szorgalmasan írta, és egymás után jelentette meg a Magyarország Állatvilága sorozatban a holyvákat tárgyaló köteteket. Ezzel párhuzamosan a Bakonyban is előtérbe kerültek holyvákkal kapcsolatos kutatásai és a hegység holyva faunáját publikáló tanulmányai. Ezek számos a Bakonyra, sőt a Dunántúlra új faj kimutatását tartalmazzák, nem egy közülük az egész Kárpát-medence faunájának megismerésében is jelentőséggel bír. Talán a sors kifürkészhetetlen szeszélyének köszönhetően, halála előtt 5-6 évvel újabb megpróbáltatásként, a számára egyébként kedves, de érdeklődési körétől teljesen idegen vízirovarok, kérészek és álkérészek kutatását kellett elkezdenie. Némi kárpótlást jelentett számára, hogy e csoportok tanulmányozásában viszonylag rövid idő alatt publikációkat is megérlelő, szép eredményeket sikerült elérnie. így pl. hamarosan a Bakonyra vonatkozóan 3 új nem előfordulásáról számolt be, ezek egyike Magyarország területére is bizonyító értékű volt. A sikerélmények láthatóan fellelkesítették, és fokozatosan megkedveltették vele mind a kérészeket, mind az álkérészeket. Többször hangsúlyozta, hogy a vízi élőhelyek bejárása egyszersmind legszebb bakonyi utazásait jelentették. Tóth Lászlót széleskörű érdeklődés, általános műveltség és mély vallásosság jellemezte. Egyaránt közel álltak hozzá a tudományok és a művészetek, de a politika sem volt idegen a számára. Nagyon szeretett utazni. Amennyire alacsony muzeológusi fizetéséből futotta, sokat járt magánemberként külföldre. Szülei elvesztése után magányosan élt, egyénisége folytán nehezen épített személyes kapcsolatokat, barátságokat. Fokozott igazságérzete és ehhez párosuló érzékenysége miatt olykor talán egészségét is aláásó konfliktusoktól sem volt mentes élete. Tóth Lászlót Zircre kerülésem után, 1970-ben ismertem meg. Életpályánk annyiban egyformán alakult, hogy mindketten az iskola "cserbenhagyásával", a tanári hivatás kényszerű feladásával lettünk muzeológusok. 0 azonban nem teljesen szakadt el az oktatástól, még hosszú ideig tanított másodállásban egykori iskolájában. Mi mindig jól megértettük egymást, gyakran jártunk együtt gyűjteni, nem csak a Bakonyban, hanem olykor távolabbi tájakra is. 1992. októberében, all. Bakony-kutató ankéton a közben már kedvenceivé vált kérészek és álkérészek bakonyi vizsgálata során szerzett tapasztalatairól tartott összefoglaló előadást. A szép eredményekkel kecsegtető munka sajnos "kérészéletű"-nek bizonyult. November végén, Budapesten jártamkor, szokásom szerint felkerestem munkahelyén. Akkor még az 1993ra beütemezett témáiról beszélt, közös gyűjtó'utakat tervezgettünk a Bakonyba, Somogyba, Baranyába. Sorsa azonban egészen más "tájra" terelgette útját... December 6-án kórházba került és 19-én, életének 56. esztendejében elhunyt. A rövid élet szimbólumává vált törékeny kérészek szakértőjének is számító Tóth László személyében nem csak "A Bakony természeti képe" program, hanem a magyar zoológiai is elvesztette egyik aktív és eredményes kutatóját. Dr. Tóth László bakonyi témájú dolgozatainak jegyzéke - 1968: Adatok a Balaton-felvidék bogár /Coleoptera/ faunájához - A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 7: 351-365. - 1972: A Bakony hegység bogár-faunájának kutatottságáról - Folia Entomologica Hungarica 25: 95101.
