Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)
TÓTH LÁSZLÓ: Kevésbé ismert rovarcsoportok (Kérészek, Álkérészek) kutatása a Bakony-hegységben (Ephemeroptera, Plecoptera)
A korábbi tanulmányokkal összhangban, úgy tűnik, hogy a fajok száma alacsony (közelítőleg 1/3-a a dunántúli, 1/4-e a magyarországi fajoknak), és a példányszámok is kicsinyek a Magyar-Középhegység más területeihez képest. A fauna „elszegényesedéséről" tett említés (ÚJHELYI 1979) azonban nem egészen érthető. A területen ugyanis csak alkalomszerű, nem átgondolt gyűjtések történtek a legutóbbi időkig, tehát egyszerűen nincs összehasonlítási alap. Az természetesen nem vitatható, hogy az utóbbi 20-30 év változásai szinte kivétel nélkül a bakonyi állatfajok populációinak zsugorodásához vezettek, sőt kipusztulásuk irányába hatottak, így a természetes vizek megszűnése, a vízhozamok csökkenése, a meglevők ipari, mezőgazdasági, kommunális eredetű szennyezéseinek katasztrofális feldúsulása. Logikai abszurdum azonban ebből a korábbi időszakok faunaképére következtetni. Elfogadott, hogy a mai magyar alapfauna postglaciális keverék fauna, így a Bakonyé is, ami csak sokszoros el- és visszavándorlások eredményeként jöhetett létre. Milyen irányból és hogyan? A Bakonyban előforduló Plecopterák 2 faj kivételével folyóvízben élnek. Egy pillantás a térképre és világos, hogy a Bakonyba nem, csak a Bakonyból folynak a vizek! Bár ismert az árral szembeni vándorlás, de 100 km-es távokra nem ismerek adatokat. A Balatonba folynak vizek a síkság és dombvidék felől, de alig képzelhető el, hogy az eleve kevés szóba jöhető fajt a tó közvetíthetné a Bakony felé. Az imágók terjesztéséhez így talán a szél, a lárvákéhoz és petékhez esetleg a vízimadarak jöhetnek számításba. Ha figyelembe vesszük az uralkodó szélirányt, az Alpok és a Kárpátok földrajzi helyzetét, a faunagenezis szempontjából talán érthetcíbbé válik, hogy csak az Alpok-Kárpátok közös fajai jöhettek szóba, és közülük is csak a nagyobb ökológiai valenciájú szervezetek. Emberi beavatkozás nélkül is felléphettek ökológiai változások, a folyamatos utánpótlás pedig nem volt biztosítva, mint a Praeillyricum, Praenoricum (Ginsicum) vagy az Eumatricum területén ma is, évezredekkel ezelőtt is a le- és befolyó vizek útján. Természetesen ez is csak faunagenetikai elképzelés, de véleményem szerint jobban megvilágítja a terület faunájának jelenlegi sajátosságait. Irodalom — References Gorove, L. (1819): Egy különös tüneménynek, az úgynevezett Tisza-virágzásának leírása. — Tudományos Gyűjtemény Pesten. 8. 3-22. p. Marsigli, L. F. (1726): Danubius Pannonico-Mysicus, observationibus geographicus etc. Hága-Amsterdam. Mol, A. W. M. (1984): The earliest epoch in the study of mayflies (Ephemeroptera); towards a reappraisal of the work of Augerius Clutius. — Proc. IV. Int. Conf. on Ephemeroptera, Bechyne. 3-9. p. Mocsáry S. (1899): Ordo Pseudoneuroptera. — In: Fauna Regni Hungáriáé. — Budapest, 3. 23-27. p. Pongrácz S. ( 1914): Magyarország Neuropteroidái. — Rovart. Lap., 21. 109-155. p. Puthz, V. (1978): Ephemeroptera. — In: lilies, J. ed. Limnofauna Europaea. — Stuttgart, 256-263. p. Sátory J. (1939): Insecten-faunistische Notizen aus dem Transdanubium im Mai und Juni 1938. — Fragm. Faun. Hung., 2.12.1 31-32. p. Steinmann H. (1967): Recésszárnyú-alkatúak — Neuropteroidea. — Fauna Hungáriáé Bp. Akad. K. 13. (14) 204 p. Tóth L. (1989): Amphinemura Ris, 1902 új álkérész (Plecoptera) nem előfordulása a Bakony hegységben — The occurrence of Amphinemura Ris, 1902 a new stonefly (Plecoptera) genus in the Bakony Mountains. — Folia Mus. Hist.-Nat. Bakonyiensis 8. 7-10. p. Tóth L. (1990): Périodes Banks (1903) és Capnia Pictet, 1841 új álkérész (Plecoptera) nemek előfordulása a Bakony hegységben — Périodes Banks, 1903 and Capnia Pictet, 1841 new stonefly (Plecoptera) genera in the Bakony-Mountains. — Folia Mus. Hist.-Nat. Bakonyiensis, 9. 11-15. p. Újhelyi S. (1959): Kérészek — Ephemeroptera. — Fauna Hungáriáé Bp. Akad. K. 5. (8.) 96 p.
