Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

vagy lineárisak, levélszél az alap felett hátragöngyölt, sejtjei néha klorofillban gazdagabbak. Levélcsúcs lekerekített, ere röviden, tompán vagy kissé hosszabban szálkahegyként kilép. Az idős levelek kilépő ere gyakran letöredezett. Ere erőteljes, alulról felfelé haladva vastagodó. Érkeresztmetszetében dorsalis stereid köteggel, melynek ventralis oldal felé eső szegélyén hydroid sejtek is előfordulnak. Levélsejtjei az alapon gyengén megnyúltak, felül lekerekített négyzetesek, átmérőjűk 7-9 um. A levelek C alakú papillákkal, melyek a hátragöngyölt levélszél ventralis oldalán alacsonyabbak. A levelek hónaljában gyakoriak az ovális gemmák, méretük 40-80 um. Perichaetium levelek nagyobbak, kihegyezettek, aljukon hüvelyezők, erük gyengébb. Seta 0,8-1,5 cm, szárazon jobbra csavarodó. Ovális, vörösbarna tokja 2 mm hosszú. Fedő hosszú, csőrös, sokáig a tokon maradó. Süvege a tokot félig takarja. Gyűrű differenciálódott, lehulló. Peristomium-fogak papillásak, balra csavarodok. Spórák 7-10 um-esek, simák (6. ábra). Elterjedés: Európa, É-és D-Afrika, Ny-Ázsia, É-Amerika nyugati partszegélye. Ökológiája: Környezettel szembeni igényében az előző fajjal megegyező. Megjegyzések: BOROS (1968) a Barbula hornschuchiana var. obtusula (Lindb.) Podp.-t a típusnál gyakoribbnak mondja. Az észak-amerikai Pseudocrossidium revolutum minták vizsgálata során az Európából leírt tőfajjal szemben olyan állandó bélyegeket találtak, melyek indokolták az anyag varietasként való kezelését (TAN — ZANDER — TAYLOR 1981) E változatot a Barbula hornschuchiana var. obtusula (Lindb.) Podp.-val azonosították. A típusanyag vizsgálata során talált propagulák alapján a Pseudocrossidium revolutum alá sorolták. Érvényes neve: Pseudocrossidium revolutum var. obtusulum (Lindb.) Tan, Zander et Taylor. Differenciális bélyegei a következők: Gyep tömött, felső levelei széles oválisak, vagy csaknem deltoidok, 0,5-0,7 mm hosszúak. Levélszél a levél felső 2/3-ban szélesen hátragöngyölt. A hátragöngyölt szegély egy fordulattal bír. A rövid levelű hazai minták levelei széles alapból középtájon összehúzottak és fokozatosan keskenyedők, csúcsukon lekerekítettek, vagy csaknem alapjuktól egyenletesen keskenyedők, így a var. obtusw/wm-mal nem azonosíthatók. A vizsgált minták 20 %-a volt rosszul határozott: Pseudocrossidium hornschuchianum 60 % Trichostomum crispulum 40 % Elkülönítést lásd fent. 2. térkép: A Pseudocrossidium revolutum (Brid. in Schrad.) Zander magyarországi elterjedése