Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

nyele csak a felső 2/3-4/5-ében csavarodik balra. Avastag falú epidermális sejtek és a vékonyfalú kéregsejtek között az átmenet fokozatos. Tok A vizsgált fajok tokja hengeres, száraz állapotban sem redőzött. Az exothecium sejtek megnyúl-" tak, a tok két vége felé kisebbedők és vastagodó falúak. A stomák phaneroporok, a tok alapi részén helyezkednek el. Számuk 3-15 között változik. Stegocarp mohok. A toknyílás közelében felülnézetben nagy, hosszmetszetben befelé szélesedő gyűrűsejtek differenciálódtak. Az amphithecium — melyből a külső spórazsák, a gyűrűsejtek, a peristomiumfogak valamint a capsula és a fedőfal képződik — a Pottioideae alcsaládban négy sejtsor vastag (3. ábra), szemben a Trichostomideae alcsalád 5 sejtsor vastagságú amphitheciumával. Az endothecium — melyből a sporogén szövet és a columella származik — nagyobb, és minden esetben függőlegesen rendezett sejtekkel bír. Az amphithecium sejtjei a csavarodott peristomium-fogakkal bíró fajok esetében maguk is csavarvonalban rendezettek (SAITO 1975). A fedő felületi sejtjei a tok exothecium sejtjeinél keskenyebbek és rövidebbek, alapjuk felé rövidülök és vastagodó falúak. Az egyenes peristomiumfogakkal bíró fajok operculumának sejtjei függőlegesen rendezettek, míg a csavarodott peristomiumú fajok esetében a fedő sejtek is a fogakkal megegyező irányba csavarodok. 3. ábra: A Barbula unguiculata tokjának hosszmetszeti képe a toknyílás környékén 350x (SAITO 1975) Peristomium-fogak A peristomium-fogak alakulása fontos rendszertani bélyeg. E rendszertani érték azonban a taxonómia különböző kategóriái esetében változó. Jó példa erre a tárgyalt rendszertani csoport. A Barbula és Didymodon nemeket a peristomium alakulása szerint különítették el: a Barbula fajok hosszú csavarodott, míg a Didymodon fajok rövid, egyenes vagy gyengén csavarodott fogakkal bírnak. E rendszertani bélyeg túlértékelése oda vezetett, hogy gametophyton jellegekben egymáshoz közel álló fajok külön nembe kerültek. Ezt elkerülendő több szerző, így újabban BOROS (1968) és SMITH (1978) a két genust nem különítették el, s a Barbula nem alatt tárgyalták. A peristomium az amphithecium két belső sejtsorából fejlődik. E két belső sejtsor — hosszmetszetben — jóval keskenyebb a két külsőnél. A peristomium-fogak a két sejtsor szembenéző falának vastagodásával alakulnak ki. Az egy sorban álló peristomium-fogak a haplolepid típusú fogak alapfelépítését követik: 16 külső peristomium sejttel szemben 24 belső peristomium sejt áll. Keresztmetszeti képen a peristomium-fogak vastagodásának három típusa figyelhető meg (4. ábra). A: A szembenéző sejtfalak egyenletesen végig vastagodottak, s így egy-egy gyűrűt képeznek. B: A vastagodás a külső sejtsor sejtjeinek közepére s a belső sejtsor vele szemben fekvő falszakasza-