Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) IV. Microgastrinae, Braconinae és Exothecinae

Vipio appellator var. mendax Kokujev, 1898 — BF: 1 g : Szigliget, 1950. VII. 12., leg. Mihályi F.; 1 g : Tihany, Ráta, Daucus carota-ról hálózva, 1963. VII. 10., leg. Papp J. — KB: 1 g : Bakony szentki­rály, Daucus carota-ról hálózva, 1963. VII. 26., leg. Papp J. — VII. Vipio humerator A. Costa, 1884) ( = Vipio frivaldszkyi Szépligeti, 1896) — BF: 1 g : Tihany, 1929. VI., leg. Szilády Z.; 3 g : Tihany, Akasztó-domb, 1958. VI. 2. (2 g ), és 1958. VI. 7. (1 g ), leg. Bajári et Sólymosné. — VI. — A Palearktikum déli felére terjed ki areája. Hazánkban összesen hét helyen gyűj­tötték. Legújabban derült ki, hogy a Szépligeti-féle frivaldszkyi név az A. Costa féle Bracon humerator jun. synonimja (PAPP, in press). Vipio intermedius Szépligeti, 1896 — BF: 1 g : Tihany, Ráta, Daucus carota-ról hálózva, 1963. VII. 10., leg. Papp J. — KB: 1 g : Csatka, Urak-árka, Angelica silvestris-ról hálózva, 1963. VII. 27., leg. Papp J. Vipio nominator (Fabricius, 1793) (nec Ichneumon nominator Fabricius, 1787) (13. térkép) — BF: 1 g : Balatonalmádi, Damjanich utca, 1965. VII. 15., leg. Magyar L.; 1 p + 1 cf Balatonalmádi, Tulipán utca 15., 1965. VI. 21. (1 cf), és 1974. VIII. 5. (1 g ), leg. PappJ.; 1 g : Felsőörs, Felső-hegy, Daucus ca­rota-ról hálózva, 1964. VII. 13., leg. Papp J.; 1 g : Monoszló, Taróra-hegy, 1969. VII. 9., leg. Papp J.; 1 g : Várpalota, Badacsony, Achillea nobilis-ről hálózva, 1969. VI. 28., leg. Papp J.; 1 g : Várpalota, Pét­fürdő, 1968. VI. 26., leg. Papp J.; 1 cf Várpalota, Tábor-mező, 1969. VI. 27., leg. Papp J. — DB: 1 g : Ajka, Jókaibánya, 1957. VIII. 6., leg. Tóth S.; 1 g : Ajka, ligeterdő, 1964. VII. 16., leg. Tóth S.; 1 g : Márkó, Som-hegy, 1964. VII. 18., leg. Papp J.: 1 g : Szentgál, 1962. VII. 31., leg. Dietzel Gy. — ÉB: 1 Ç : Hárskút, Esztergáli-völgy, 1977. VII. 28., leg. Tóth S.; 1 g : Zirc, 1896., leg. Pável.- KB: 3 g : Csesz­nek, 1973. VII. 17., leg. Ballá et Huszár (2 g ), és Kasper Á. (1 g ); 1 cf Öskü, Sötéthorog-völgy, 1969. VI. 27., leg. Papp J.; 3 g + 1 cf Sárszentmihály, Csíra-mező, 1923. VII. 17. (2 g + 1 cf), és Bolgár-kert, 1923. VII. 18.(1 g), leg. Csiki E. — VI-VII. Vipio tentator (Rossi, 1790) — BF: 1 g: Révfülöp, 1925. VIII. 19., leg. Szilády.; 1 cf Várpalota, Pétfürdő, Chaerophyllum bulbosum-ról hálózva, 1968. VI. 26., leg. Papp J. — KH: 1 cf Gyenesdiás, 1909., leg. Horváth. — VI. és VIII. Vipio terrefactor (Villers, 1779) (13. térkép) — BF: 1 g : Tihany, Akasztó-domb, 1958. VI. 2., leg. Sólymosné; 2 g : Várpalota, 1927. VII. (1 g ), leg. Bordán I., 1968. VI. 16. (1 g ) leg. Veszelovszky Z. — VI-VII. — Egyik legnagyobb gyilkosfürkész fajunk. Faunaterületünkön (a Kárpát-medencében) fő­leg Budapest tág környékén gyűjtötték az 1930-as évek elejéig meglehetősen nagy egyedszámban, azóta megritkult. Ponto-mediterrán faj exklávékkal a keleti palearktikum sztyepp és félsivatagi övezetében.

Next

/
Thumbnails
Contents