Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) IV. Microgastrinae, Braconinae és Exothecinae

ben (PAPP 1973). Számos európai országból van tudomásunk előfordulásáról, sőt Egyiptomból is jelentették, ellenben a volt Szovjetunióban még nem találták meg (TOBIAS 1986: 413). Hazánkban pedig 5 lelőhelyről ismertük: Bugac, Cserépfalu, Felsőtárkány, Kerecsend, Nagykovácsi. Pholetesor circumscriptus (Nees, 1834) (=Apanteles lautellus Marshall, 1885) — Gyulafirátóti lelőhelyén kívül (ezt lásd a Ph. arisba-nál) ismertetése és adatai változatlanok (PAPP 1973: 488-489). A szinonimizálásnak megfelelően az A. lautellus néven közölt cseszneki példány (1 p : PAPP 1973: 494) ugyancsak ezt a fajt képviseli. Pholetesor errans (Nixon, 1973) (=Apanteles arenicola PAPP, 1973, ? = Apanteles tobiasi Balevski, 1980) (7. térkép) — BF: 1 g : Keszthely, 1977. VIII. 29., leg. Vásárhelyi T. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). Nagy-Britanniából és Magyarországról ugyanabban az évben (1973-ban) írták le, az én nevem (arenicola) szorult szinonimba. Ritka faj, a jelzett két országon kívül még nem közölték máshonnan. Nagyon valószínű, hogy a bulgáriai példányok (7 g ) alapján 1980-ban leírt Apanteles tobiasi név is erre a fajra vonatkozik; ha a szinonimia bebizonyosodik, akkor Bulgária a 3. ismert előfordulási országa. Pholetesor phaetusa (Nixon, 1973) (7. térkép) — ÉB: 1 g : (PAPP 1973: 501-502. Apanteles viminetorum) Iharkút, Laposok, 1966. VI. 27., leg Papp J. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). A Palearktikumban a következő országokból ismerjük: Nagy-Britannia, Hollandia, Németország Magyarország, Bulgária és Mongólia. Feltűnő, hogy a Szovjetunióból még nem mutatták ki (TOBIAS 1986: 413). Hazai lelőhelyeinek száma 4. Pholetesor viminetorum (Wesmael, 1837) — DB: 1 o : Bakonygyepes, 1957. V. 9., leg. Soós Á.; 1 2 : Szentgál, Mecsek-hegy, 1975. V. 22., leg. Papp J. — ÉB: 1 cf. Fenyőfő, halastavak, 1983. IV. 30., leg. Rozner I.; 1 cf (PAPP 1973: 487. Apanteles bicolor) Tapolcafő, Kalapács-ér, 1966. VI. 4., leg. Papp J. — IV-VII. — Az iharkúti 1 g kivételével (amit lásd a Ph. phaetusa-nál) valamennyi adata változatlan (PAPP 1973: 501-502). Protapanteles Ashmead, 1898 Protapanteles andromica (Nixon, 1976) (7. térkép) — ÉB: 1 p : Fenyőfő, Szépalma, 1983. V. 1., leg. Rozner I. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP, 1973), mivel három évvel később, 1976-ban írták le mint új fajt. Ritka, közölték Németországból, Csehszlovákiából, Magyarországról és a volt Szovjetunió európai területéről. Hazai lelőhelyeinek száma ezzel 3-ról (Fót, Pécs, Szár) 4-re emelkedett, így hazánkban is egyelőre ritka fajnak tekinthetjük. Protapanteles immúnis (Haliday, 1834) — BF: 3 g : Tihany, 1977. VI. 22. (1 g ), 1977. VII. 8. (1 g ), és 1977. VII. 20. (lg), leg. Ádám L; 1 cf Tihany, Csúcs-hegy, 1967. VI. 22., leg. Móczár L. — KH: 1 g : Keszthely, 1980. VII. 18., leg. Vásárhelyi T. — ÉB: 1 cf Németbánya, Jáger-völgy, Malaise-csapda, 11-14Ó, 1973. VII. 17., leg. Papp J.; 1 g : (PAPP 1973: 487. Apanteles abjectus) Porva, Pálihálás, 1968. VII. 16-17. —További adatait és ismertetését lásd előző közleményemben (PAPP, 1973: 492). Protapanteles incertus (Ruthe, 1859) (= Apanteles caberae Marshall, 1885; =Apanteles mihalyii PAPP, 1973) — ÉB: 1 g : (az A. mihalyii holotípusa) Porva, Cuha-völgy, 1960. V. 17., leg. Mihályi F. — Legújabban derült ki, hogy az Apanteles caberae név a P. incertus fiatalabb szinonimja (jun. syn.); a fajra vonatkozó további ismertetést lásd PAPP 1973: 488. (A. caberae!) és PAPP 1988:158. Sathon Mason, 1981 Sathon falcatus (Nees, 1834) — A fajnak csak a genusz neve változott meg előző közleményem óta, egyébként ismertetése és adatai változatlanok (PAPP 1973: 491).