Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) IV. Microgastrinae, Braconinae és Exothecinae

Iconella Mason, 1981 Iconella laspeyresiella (PAPP, 1972) — Az eredetileg Apanteles genuszba sorolt fajomnak csak generikus neve változott meg, egyébként érvényes faj (NIXON 1976, TOBIAS 1986); lásd előző közleményemet is (PAPP 1973: 493-494). A faj két évtizeddel ezelőtti leírása óta előkerült Ausztriából és Bulgáriából. Hazai lelőhelyeinek száma 6 (Balassagyarmat, Csopak, Izsák, Keszthely, Lovas, Nemessándorháza). Iconella nephus (PAPP, 1974) (6. térkép) —ÉB: 1 cf (allotípus): Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5., leg. Papp J. — Ez a faj nem szerepelhetett előző közleményemben (PAPP 1973), hiszen leírását egy évvel később jelentettem meg (PAPP 1974). Pilisszántóról (holotípus g ) és a nevezett bakonyi lelőhelyről írtam le 1 o + 1 cf példány alapján. Más országokból még nem került elő. Illidops Mason, 1981 Illidops biroicus (PAPP, 1973) (= Apanteles brevivalvatus Balevski et Tobias, 1980) (6. térkép) — BF: 1 g : (paratípus) Tihany, 1930. IX. 25., leg. Biró L. — KB: 4 g : (holotípus g + 3 g paratípus) Fehérvárcsurgó, Vár-hegy, 1923. IX. 17. (1 g ), 1923. IX. 25. (2 g ), 1923. IX. 27. (1 g ), leg. Biró L. — E faj lelőhelyeit a teljességre való törekvés céljából tüntettem fel, egyébként a faj leírását előző közleményemmel azonos évben jelentettem meg, az Annales Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 1973. évi 65. kötetében (289-290. p.). Kizárólag hazánkból és Bulgáriából ismerjük a fajt. Illidops cloelia (Nixon, 1965) — BF: 3 cf Tihany, déli part, Malaise-csapda, 1967. VII. 3-4., leg. Móczár L. — ÉB: 1 cf Bakonybél, Szarvad-árok, 1959. VIII. 12., leg. Papp J. — VII-VIII. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). Svájci példányok alapján írták le, majd előkerült a következő országokból: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia és a volt Szovjetunió (Észak-Kaukázus). Hazánkban eddig 6 lelőhelyéről tudtunk: Budapest, (Hármashatár-hegy), Hortobágy, Újszentmargita, Valkó, Vác, Zamárdi. Illidops naso (Marshall, 1885) (= Apanteles contortus Tobias, 1964) — BF: 1 cf Tihany, Malaisecsapda, 1967. VII. 5., leg. Móczár L; 1 g + 1 cf Tihany, Akasztó-domb, 1958. VI. 7., leg. Bajári E. — KB: 1 q + 3 cf Fehérvárcsurgó, Vár-hegy, 1923. IX. 17., leg. Biró L. — Ennek a fajnak csak neve változott meg, egyébként ismertetése és lelőhely adatai érvényesek, lásd előző közleményemben A. contortus néven (PAPP 1973: 490). 1981. évben közzétett szinonimizálásomat KOTENKO (in TOBIAS 1986) nem fogadta el, mondván, hogy a naso nevet csak hím példány, a contortus nevet csak nőstény példányok alapján írták le. Valóban, a gyilkosfürkészek családján belül a nőstények képviselik sokkal kifejezőbben a faji bélyegeket, azonban ez alól lehetnek kivételek, mint pl. éppen a naso / contortus esetében. Az A. naso néven leírt és kizárólag hím példányokra alapozott faj egyértelműen felismerhető és azonosítható a contortus néven leírt nőstényekkel. Illidops sophrosine (Nixon, 1976) (6. térkép) — DB: 1 p: Nagyvázsony, 1973. VI. 19., leg. PappJ. — KB: 1 g : Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV. 25., leg. Papp J. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). Olaszországból (Velence) írták le, majd kimutatták Bulgáriából és Magyarországról. Hazánkban 5 lelőhelyéről tudunk. Illidops suevus (Reinhard, 1880) (= Apanteles sesostris Nixon, 1976) — BF: 1 cf Balatonfüred, Nagy-mező, 1975. VIII. 3., leg. Tóth S.; 1 cf Gyenesdiás, ?, IX. 7., leg. Győrffy J.; 1 cf Kapolcs, Bondoró-hegy. 1968. V. 8., leg. Papp J.; 1 cf (PAPP 1973: 495. Apanteles cf. lineola) Somlóvásárhely, Somló, 1963. V. 7-8., leg. Papp J.; 5 cf Veszprém, Gulya-domb, 1973. V. 20., leg. Papp J. — ÉB: 1 cf Bakonybél, Vörös János séd, 1959. V. 21., leg. Móczár L.; 1 cf Bakonypölöske, Kupi-erdő, 1962. V 29., leg. Papp J.; 1 cf Fenyőfő, Hálóeresztő-árok, 1983. IV. 30., leg. Rozner I.; 1 cf Herend, Somod, 1968. VI. 20., leg. Papp J. — KB: 1 cf (PAPP 1973: 499) Olaszfalu, Alsópere, Quercetum petraeae-cerris-ben