Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) IV. Microgastrinae, Braconinae és Exothecinae

ger-völgyben), 1967. V. 29. — VI. 2., leg. Papp J. — Továbbiakat lásd előző közleményemben (PAPP 1973: 499-500). Dolichogenidea subemarginata (Abdinbekova, 1969) (5. térkép) — KB: 1 cf (PAPP 1973: 493. Apanteles laevigatus) Bakonyszombathely, Feketevízpuszta, 1969. VII. 11., leg. Papp J. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). Azerbajdzsánból és hazánkból (kizárólag a Bakonyból) ismerjük. Dolichogenidea trachalus (Nixon, 1965) (=Apanteles sevocatus PAPP, 1975) (5. térkép) — ÉB: 1 2 : (az A. sevocatus holotípusa) Ugod, Som-berek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29., leg. Papp J. — Angliából NIXON (1965), magam pedig Magyarországról írtam le (PAPP 1975) mint új fajt; az én nevem szorult szinonimba, t.i. a Nixon-féle leírás alapján a trachalus-t nem lehetett egyértelműen azonosítani bakonyi példányommal. Azóta láttam a D. trachalus holotípusát, ami eldöntötte az addig csak gyanítható szinonimiát. A jelzett két országon kívül máshonnan még nem közölték. Ritka fajnak tűnik. Glyptapanteles Ashmead, 1905 Glyptapanteles acasta (Nixon, 1973) (5. térkép) — KH: 1 cf (PAPP 1973: 497-498. Apanteles pinicola) Várvölgy, Nagyláz-tető, 1969. V 21., leg. Papp J.; 1 cf (PAPP 1973: 489. Apanteles compressiventris) Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6., leg. PappJ. — ÉB: 1 g : Csesznek, Gézaháza, 1976. V. 15., leg. Zombori L. — KB: 3 g : (PAPP 1973: 497-498. Apanteles pinicola) Várpalota, Vár-völgy, Querco-Carpinetum-ban hálózva, 1968. VI. 27., leg. Papp J. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973), hiszen Nixon eredeti leírása és az én közleményem ugyanabban az évben jelent meg. Összesen 7 európai országból ismerjük előfordulását (Nagy-Britannia, Hollandia, Németország, Magyarország, Bulgária, Görögország, Oroszország), kelet felé Oroszországban az Altáj-hegységig hatol. Eddig ismert hazai lelőhelyeink száma 9. Glyptapanteles aliphaera (Nixon, 1973) (= Apanteles sublateralis Tobias, 1976) (5. térkép) — BF: 1 g : Tihany, 1977. VII. 7., leg. Ádám L. — ÉB: 1 cf (PAPP 1973: 488. Apanteles callidus) Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17., leg. Papp J.; 1 cf (PAPP idem) Hárskút, Esztergáli-völgy, Querco-Carpinetum tisztásán hálózva, 1959. IV. 30., leg. Papp J.; 1 cf Zirc, Arborétum, 1973. VI. 20., leg. Papp J. — IV, VI-VIII. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). Bár alig húsz éve ismerjük a fajt, számos európai országból lehetett kimutatni, legkeletibb előfordulása a Kaukázus (a volt Szovjetunióban). Hazánkban több helyről sikerült kimutatni, éspedig Bátorliget, Budapest (Hűvös-völgy), Csornád, Fót, Orfű (Szuadő), továbbá a felsorolt 4 bakonyi lelőhely. Glyptapanteles callidus (Haliday, 1834) —ÉB: 1 cf Zirc, Arborétum, 1973. VI. 20., leg. Papp J.— Továbbiakat lásd előző közleményemben (PAPP 1973: 488). Glyptapanteles compressiventris (Muesebeck, 1921) (6. térkép) — BF: 1 cf Tihany, 1957. V. 7., leg. Mihályi F — DB: 1 cf : Sümeg, Sarvaly. 1968. V. 4-8., leg. Papp J. —ÉB: 1 cf Csesznek, Cuha-völgy, 1957. V. 23., leg. Móczár L. — V. —A Zalaszántóról közölt 1 cfaz újrahatározás során G. acasta-nak bizonyult, lásd ott is, jelen közleményben. Továbbiakat pedig lásd az előző közleményben (PAPP 1973: 489). Glyptapanteles eugeni (PAPP, 1972) (= Apanteles magnicoxis Jakimavicius, 1972) (6. térkép) — ÉB: 1 g : (PAPP 1973: 494. Apanteles lateralis) Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17., leg. Papp J.: 1 g : (PAPP idem) Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7., leg. PappJ.; 1 g : (PAPP idem) Ugod, Som-berek, Hubertlak, 1967. VI. 26-29., leg. Papp J. — KB: 1 g : Bakonynána, Római-fürdő, 1970. X. 26.. leg. Tóth S.; 1 g : (PAPP idem) Csesznek, Zörög-hegy, 1961. VII. 22., leg. Papp J. — Továbbiakat lásd az előző közleményemben (PAPP 1973: 490-491 ). Tobias éppen fordítva szinonimizálta a két nevet, éspedig az eugeni-t helyezte jun. syn.-ba és a magnicoxis-t tartja érvényes névnek. Mindkét névhez tartozó fajleírás 1972-ben jelent meg, szerintem az Annales folyóiratban legalább néhány héttel korábban