Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) IV. Microgastrinae, Braconinae és Exothecinae

Dolichogenidea Viereck, 1911 Dolichogenidea anarsiae (Faure et Alabouvette, 1924) — BF: 3 g : Csopak, ex Anarsia lineatella Zeller (Lep. Gelechiidae) (a gazda tápnövénye Prunus persica) 1969. VI. 13., leg. et educ. Tiszáné. — KH: 1 g: Keszthely, 1969. VII. 3. (a gazda gyűjtési ideje), ex Grapholita funebrana Treitschke (Lep. Tortricidae) 1969. VIII. 5., leg. et educ. Sáringer Gy. — VI. és VIII. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). A volt Szovjetunió európai területén gyakori, további négy európai országban (Franciaország, Olaszország, Magyarország és Románia) inkább csak szórványosan fordul elő. Hazánkban összesen 6 helyről ismerjük (PAPP 1983: 126). Dolichogenidea annularis (Haliday, 1834) — BF: 1 cf (PAPP 1973: 489. Apanteles coniferae) Tapolca, Szent György hegy, 1967. VI. 19-21., leg. Papp J. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). Dolichogenidea ate (Nixon, 1972) — ÉB: 1 cf. (PAPP 1973: 489. Apanteles coniferae) Bakonybél, Vörös János séd, 1959. V. 21., leg. Papp J.; 2 cf. Fenyőfő, Kisszépalma, 1965. V. 25-31., leg. Papp J. — KB: 1 cf. Olaszfalu, Malom-völgy, 1975. V. 20., leg. Papp J. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). Nixon angliai és svédországi példányok alapján írta le. Hazánk a harmadik olyan ország, ahol megtalálták. Magyarország faunájára nézve új faj. Dolichogenidea breviventris (Ratzeburg, 1848) (=Apanteles mesoxanthus Ruschka, 1917) — Az. újabb vizsgálatok nyomán derült ki, hogy a breviventris és a mesoxanthus név ugyanarra a fajra vonatkozik, ezért az előző közleményben az Apanteles mesoxanthus név alatt közölt faj ismertetése és adatainak (PAPP 1973: 495-496) új neve: D. breviventris. Dolichogenidea coniferae (Haliday, 1834) — ÉB: 1 g : Bakonyszentlászló, ősfenyves, 1960. V. 18., leg. Mihályi F — Előző közleményemben az e fajra vonatkozó lelőhely adatok és ismertetés hibás határozáson alapultak, a 3 cf példány 3 más fajnak bizonyult az újrahatározás során; lásd a D. annularis-t. D. ate-t és D. sophiae-t jelen közleményben. Dolichogenidea decora (Haliday, 1834) (3. térkép) — ÉB: 1 g: Bakonyszentlászló, ősfenyves, 1960. V. 18., leg. Mihályi F — Ez a faj előző közleményemben (PAPP 1973) nem szerepelt. Palearktikus elterjedésű faj, hazánkban a Bakonyból ismert egyetlen előfordulása. Dolichogenidea drusilla (Nixon, 1972) (4. térkép) — BF: 1 g : Balatonfüred, Nagy-mező, 1975. VIII. 3., leg. Tóth S. — ÉB: 3 g : Ugod, Szár-hegy, 1975. VIII. 14., leg. Tóth S. — VIII. —Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). Angliából írták le, majd előkerült a következő országokból: Magyarország, Bulgária, Ukrajna és Mongólia. Hazánkban összesen 6 helyről ismertük eddig (PAPP 1981 : 146-147). Dolichogenidea emarginata (Nees, 1834) — ÉB: 1 g : Porva, Cuha-völgy, 1957. V. 23., leg. Móczár L. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). Nyugat palearktikus, szórványosan előforduló faj, Magyarországon 6 lelőhelyéről tudunk (Baja, Budapest, Egyek, Hortobágy, Ócsa, Porva). Dolichogenidea halidayi (Marshall, 1885) — BF: 2 cf (PAPP 1973: 496. Apanteles nothus) Csopak, Péter-hegy, Lepidium draba-ról hálózva, 1960. V. 11., leg. Papp J. — Továbbiakat lásd az előző közleményben (PAPP 1973: 492). Dolichogenidea helleni (Nixon, 1972) (4. térkép) — KH: 2 g : (PAPP 1973: 498. Apanteles cf. praetor) Várvölgy, Nagyláz-tető, 1969. V. 21., leg. Papp J. — A fajnév előtti „cf."-fel jeleztem, hogy határozásomban bizonytalan voltam (PAPP I.e.); azóta autentikus D. helleni példányt is vizsgáltam, aminek alapján a szóbanforgó bakonyi 2 g példányt is egyértelműen azonosítottam. Dolichogenidea imperátor (Wilkinson, 1939) (4. térkép) — BF: 2 cf Badacsony, 1975. IX. 30., leg. Nagy E. — KB: 1 g : Bodajk, Gaja-szurdok, 1962. VIII. 7., leg. Papp J. — Ez a faj nem szerepelt előző közleményemben (PAPP 1973). A nyugati Palearktikumban terjedt el, számos országból van tudomásunk előfordulásáról, mégsem tekinthető gyakori fajnak. Kelet felé a volt Szovjet Közép-Ázsiáig hatol.