Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. PAPP JENŐ: A Bakony-hegység gyilkosfürkész faunájának alapvetése (Hymenoptera, Braconidae) IV. Microgastrinae, Braconinae és Exothecinae

FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI 11-1992 A BAKONY-HEGYSÉG GYILKOSFÜRKÉSZ FAUNÁJÁNAK ALAPVETÉSE (HYMENOPTERA, BRACONIDAE) IV. MICROGASTRINAE, BRACONINAE ÉS EXOTHECINAE Dr. PAPP JENŐ Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest ABSTRACT: A monograph of the braconid fauna of the Mts Bakony, Hungary (Hymenoptera, Braconidae) IV. Microgastrinae, Braconinae and Exothecinae. —The number of the braconid species reported from the Mts Bakony (West Hungary) amounts to 224. The species represent three subfamilies, between brackets the number of the respective species are indicated: Microgastrinae (136 species), Braconinae (68 species) and Exothecinae (20 species). Apanteles s.l. is splitted up in ten genera in Mason's phylogenetic interpretation. Nine species are new to the fauna of Hungary. Faunistically as well as zoogcographically thirty-seven species characterize the Mts Bakony. Distribution of 69 species in the Mts Bakony are figured on 14 maps. MICROGASTRINAE 1973-ban jelent meg a címben jelzett sorozat I. része (PAPP 1973), benne a bakonyi Apanteles Förster s.l. fajok ismertetésével. E genusz ismertetésére vissza kell térnem, aminek hármas oka van: 1. 1976-tól kezdődően vállalkoztam arra, hogy az európai (ill. lényegében a nyugat-palearktikus) Apanteles s.l. fajokat revíziószerú'en áttekintsem és róluk egy tanulmány-sorozatot tegyek közzé (PAPP 1976-1988), „Asurvey of the European species of Apanteles Först. (Hymenoptera, Braconidae: Microgastrinae)" címen. Revíziómban számos Apanteles s.l. faj értelmezése megváltozott a korábbiakhoz képest, tekintettel egyrészt eredeti típusvizsgálataimra, másrészt számos faj taxonómiáját kellett módosítanom. 2. Időközben NIXON (1972-1976) is publikálta Apanteles s.l. revíziójának eredményeit ÉszaknyugatEurópára szorítkozva, ami ugyancsak tetemesen változtatott az Apanteles s.l. fajok taxonómiáján. 3. 1981-ben látott napvilágot Mason monográfiája, melynek már a címében is jelezte a szerző, hogy a hagyományosan értelmezett Apanteles genusz (Apanteles s.l.) faji öszetételét, ill. a fajok fejlődéstörténetét tekintve polifiletikus. A Hennig-féle kladisztikus szemléletben az Apanteles s.l. genuszt leolvasztotta azokra a fajokra, melyeket NIXON ( 1965, 1976) az ater- és a metacarpalis-fajcsoportba sorolt be, és amit én megtoldottam az obscurus-fajcsoporttal, kihasítva az ater-csoportból egyes fajokat (PAPP, 1980, 1984a). Az Apanteles s.l. fajok sokkal nagyobb hányadát pedig néhány, hosszú ideig az Apanteles szinonimájaként veszteglő genuszban, ill. az általa leírt számos új genuszba rendszerezte (MASON, 1981). Olyan, Nixon által és általam fajcsoportnak minősített taxon emelkedett generikus