Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)
DR. TÓTH SÁNDOR: A kétszárnyú (Diptera) fauna kutatásának helyzete a Bakony hegységben
Tetanocera silvatica Meig. = Hévíz, Themira simplices Duda = Ugod. Másik ismert előfordulása a Kárpát-medencében — a határozó írásának időpontjában —• Berzászka volt. A történeti áttekintést felölelő korszak irodalmában tallózgatva számos, több-kevesebb bakonyi adatot is tartalmazó, de az állattani bibliográfiában nem szereplő dolgozat található. Ezek teljes körű feltárására — részben időhiány miatt — nem törekedtem. E munkának aktualitást adhatna a Bakony állattani bibliográfiájának folytatása, melyben a napjainkig történő feldolgozás és adatközlés mellett helyet kaphatna „pótlás" címen a bibliográfiából bármilyen ok miatt kimaradt korábbi irodalom is. Az itt felsoroltak inkább csak példaként szolgálnak arra, hogy ilyenek szép számmal akadnak. Delyné-Draskovits Ágnes Chloropidae revíziója az Aphanotrigonum beschovszkii sp. n. leírásánál közli a faj veszprémi adatát is (DELYNÉ-DRASKOVITS 1981a). Dusek, J. — Rozkosny, R. egy a tudományra új Stratiomyidae faj leírásánál négy bakonyi lelőhelyet (Kőárok, Mogyorós, Bocskor-hegy, Gerence-völgy) is felsorolnak (DUSEK — ROZKOSNY 1968). Arno Meschkat két Chironomidae lárvát közöl a Balatonból (MESCHKAT 1935-1936). Moesz Gusztáv Magyarország gubacsaival foglalkozó könyve (MOESZ 1938) tartalmazza pl. a tiszafa gubacsszúnyogot (Taxomyia taxi) a Miklós Pál hegy tiszafásából. Sáringer Gyula a repce és a mustár fontosabb hazai kártevői között felsorolja a Dasyneura brassicae WIMM, adatát is Keszthelyről (SÁRINGER 1967). Soós Árpád számos, bakonyi adatokat is tartalmazó munkája kimaradt az állattani bibliográfiából (SOÓS 1946, 1955a, 1957), vagy ilyen pl. az a tanulmánya, mely a múzeumok rovargyújteményének az etológiai és az ökológiai kutatásokban való felhasználhatóságát vizsgálja (SOÓS 1958), számos bakonyi Sciomyzidae adattal. A Bakony kutatottsága dipterológiai szempontból Ha figyelemmel kísérjük állattani, de azon belül is elsősorban faunisztikai irodalmunkat, abból egyértelműen kitűnik, hogy hazánk faunisztikai kutatottsága meglehetősen egyenetlen. Tulajdonképpen függetlenül attól, hogy melyik állatcsoportot vizsgáljuk, egy-két kivételtől eltekintve, megközelítőleg ugyanarra az eredményre jutunk. Mivel a legtöbb gyűjtő mindig is Budapesten élt, érthető, hogy a főváros környéke hazánknak faunisztikai szempontból legjobban feltárt területe. Már korábban is viszonylag jól kutatottak voltak kedvelt kiránduló- és üdülőhelyeink, így pl. a Mátra, a Bükk vagy a Mecsek. Ide sorolhatunk valamilyen szempontból kiemelten kezelt néhány más tájegységet is (Kis-Balaton, Bátorliget, Kőszegi-hegység, Tihanyi-félsziget stb.). Újabban előtérbe került a különböző természetvédelmi területek, főleg a nemzeti parkok faunájának intenzív kutatása. A Bakony régebben nem tartozott a kiemelten vizsgált tájegységek közé. A hegység faunisztikai kutatásában igazi fellendülést a Papp Jenő által 1962-ben elindított „A Bakony természeti képe" program jelentett (PAPP 1966, 1968, 1970), mely folyamatosan kiteljesedve, a hegységet napjainkra faunisztikailag hazánk legjobban feltárt tájegységei közé emelte. Ez a megállapítás többé-kevésbé érvényes a kétszárnyúakra is. A kutatottság megítélésében több szempont érvényesülhet. Ide sorolhatók mindenekelőtt a terület állatvilágáról megjelent publikációk, melyek viszonylag objektív értékelést lesznek lehetővé. Mint az előzőekből is kiderül (PAPP 1971 ) a Bakonyból már korábban is aránylag sok dipterológiai tárgyú, vagy kétszárnyú adatokat is tartalmazó közlés látott napvilágot. „A Bakony természeti képe" program elmúlt másfél évtizedében a közlemények száma jelentősen gyarapodott. Másik szempont lehet a terület-kutatottság értékelése, melynek során azt vizsgáljuk, hogy egy tájegység, jelen esetben a Bakony területén hol folytak eddig gyűjtések. Az eredmény itt is nyilvánvalóan állatcsoportoktól függően változik, de témánknak megfelelően maradjunk a kétszámyúaknál, ezen belül
