Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegység levélbogarainak (Coleoptera: Chrysomelidae) állatföldrajzi vizsgálata

területre sztyepp, erdőssztyepp volt a jellemző, mely kelet felé a pontusi - turáni sztyeppékben folytatódott. Az ide tartozó fajok általánosan elterjedtek a Bakony-hegységben, behatolnak az erdők belsejébe és a magasabb részekre is, ők alkotják a Chrysomelidae fauna nagy részét. A második csoportot azok a mediterrán - ponto-mediterrán fajok képviselik, melyek a Duna folyását követve, délről-délkeletről terjedtek el a Kárpát-medencében, a déli refúgium területekről. Az ugyancsak délről érkező mediterrán klímahatás lehetővé tette, hogy a bogarak tápnövényei megtelepedjenek a számukra kedvező területeken, így a Bakony-hegység megfelelő részein is. Ha egy pillantást vetünk a térképre, láthatjuk, hogy a Bakony-hegység szinte beékelődik a beáramlás irányába. Az ék csúcsa a Keszthelyi-hegység, egyik oldalát a Balaton-felvidék, másik oldalát az Északi-Bakony és a Bakonyalja nyugati lejtői képezik. Ezeken a területeken alakult ki a szubmediterrán flóra, elsősorban pusztafüves lejtősztyeppek, karsztbokorerdők, melyek sok mediterrán növény- és állatfajnak adnak otthont, így természetesen a levélbogaraknak is. A harmadik csoportba azokat a hidegkedvelő, európai, észak-európai áreájú, boreális, boreomontán fajokat soroltam, melyek a Kárpát-medencébe északnyugat felől települtek be, azon a keskeny részen, mely a Kisalföldet köti össze a Bécsi-medencével, vagyis a Duna folyását követve, annak forrásvidéke felé. Ugyancsak ide tartoznak azok a fajok, melyek a jégkorszakokat a szórványosan kialakult európai oázis területeken vészelték át. Ide soroltam még a Bakony-hegységben előforduló endemizmusokat is. A negyedik, legkisebb csoportba a behurcolt fajok tartoznak. Sokan kozmopolitának tekintenek egyegy fajt, mert elterjedési áreájától messze eső területeken, kontinenseken is előfordul. Az olyan elterjedés, mint Európa - Dél-Afrika vagy Európa - Dél-Amerika, minden esetben behurcolásra utal, tekintve, hogy a fajok kialakulási helyüktől történő szétterjedése természeti akadályokba ütközik. Aholarktikus fajoknál más a helyzet. Eurázsia és Észak-Amerika között a poláris részeken a harmad- és negyedidőszakban földhidak léteztek, részben ÉNY-Európa - É-Amerika, részben Ázsia és É-Amerika között a Bering-szorosnál. A levélbogaraknál tipikusan behurcoltnak a hazai fajok közül csak a burgonya levélbogarát (Leptinotarsa decemlineata SAY) tekintem. Elterjedésükben ugyanis a földrajzi, éghajlati tényezőkön kívül alapvető szerepet játszik a növényevő bogarak esetében az emberi tényező, mely akarva-akaratlanul a kultúrnövények elterjedésével azok kártevőit is áttelepíti más, a faj által egyébként soha el nem érhető területekre. A Bakony-hegység 384 levélbogár-fajának elterjedési típusait és százalékos megoszlásukat mutatja be az 1. táblázat. 1984-ben a IX. Bakony-kutató ankéton hasonló szempontok szerint elemeztem a Bakony hegység Trogidae és Scarabaeidae faunájának megoszlását (ROZNER 1984). Az 1. táblázat alapján tegyünk egy összehasonlítást a levélbogarak, mint fitofág rovarok, és a trox-bogarak és ganajtúrók, mint a szerves anyagok lebontásában szerepet játszó rovarok százalékos megoszlását illetően (2. táblázat). Az összehasonlításból kitűnik, hogy egyik állatcsoportnál sincs lényeges eltérés a vizsgált terület fajainak elterjedési típusait illetően. Nagyon érdekes lenne a többi feldolgozott állatcsoportnál is - hasonló szempontok szerint - a faunaelemzést elvégezni. A továbbiakban a különböző árcatípusoknak megfelelően ismertetem egy-egy tipikus levélbogár faj elterjedését a Bakony-hegységben, valamint elterjedési területének határait az állatföldrajzi régióban. A palearktikus fajok a Bakony-hegység Chrysomelidae faunájából 6,4%-kal (24 faj) részesednek és 7 alcsaládot képviselnek. Legtöbb faj a földibolhákból (Alticinae) kerül ki ( 12 faj), ezeket a pajzsbogarak (Cassidinae) követik (5 faj). Tipikus palearktikus elterjedésű faj a zöld pajzsbogár (Cassida viridis L.), mely az egész Palearktikumban, Európától Japánig és Észak-Afrikában elterjedt, A Bakonyban közönséges polifág faj. Holarktikus fajokból 16-ot találunk a Bakonyban, ez a levélbogár-fauna 4,2%-a. Ezen elterjedési típusba sorolom azokat a fajokat, melyek Európa és Ázsia északi és középső részén, valamint Észak-Amerikában fordulnak elő. Az elterjedési típus példája a Phratora vitellinae (L.), a nyár (Populus spp.) és fűz (Salix spp,) fajokon élő levél bogár, mely leggyakrabban az Északi- és Keleti-Bakonyban fordul elő, a Déli-Bakony nak és a Balaton-felvidéknek csak néhány magasabb, vagy északi kitettségű pontjáról ismerjük.