Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

ROZNER ISTVÁN: A Bakony hegység levélbogarainak (Coleoptera: Chrysomelidae) állatföldrajzi vizsgálata

A levélbogarak alaptípusaként elfogadott Sagrinae alcsalád - mely a legősibb bélyegeket hordja származási idejét nem lehet pontosan meghatározni, mint azt BOROWIEC (1984) a Donaciinae alcsalád állatföldrajzi vizsgálatakor megállapította. Tény, hogy a legprimitívebb formákat képviselő Sagrinae alcsalád evolúciója szorosan összefügg a zárvatermő növények kifejlődésével és elterjedésével, amit a földtörténeti középidőben a jura időszak végére datálnak. A Donaciinae alcsaládnak már elég korán le kellett válnia a Sagrinae alcsaládról; hogy ez mikor történt, azt csak közvetett úton lehet találgatni, valószínűleg a középső krétában. Ekkor jelennek meg ugyanis a kis hegyvidéki kétszikűek, az erdei kétszikűek, és a vízinövények közül a legkezdetlegesebb kétszikűek a Magnoliales rendből. A szárazföldi egyszikű növények valamivel később alakulnak ki, ez már nem befolyásolja a Donaciinák fejlődését, annál inkább a vízi egy- és kétszikűek megjelenése. Ugyanígy aZeugophorinae és az Orsodacninae alcsaládok evolúciója szoros kapcsolatban áll az erdei vegetációval, a többi alcsaládé pedig a virágos növények széles elterjedésével. Ha végigtekintünk a kréta időszaki szárazföldek elhelyezkedésén, láthatjuk, hogy a ma különálló kontinensek akkor egy nagyrészt összefüggő, óriási szárazulatot alkottak a földgolyón. A meleg, trópusi klímájú időszak, földtörténeti szempontból nyugalmasnak volt mondható. A Sagrinák ennek az őskontinensnek a déli részéről, a Paleantarktiszról származnak. Innen terjedtek el nyugat felé, a mai Dél-Amerikába, északra a trópusi Afrikába, és észak-északkeleti úton Délkelet-Ázsiába. Egy részük maradt a mai Dél-Ausztráliában, mely ekkor összefüggött kifejlődési területükkel. Ezt a feltevést bizonyítja, hogy a legjobban specializálódott Sagrinák a legtávolabbi vándorlási ponton, Délkelet-Ázsiában élnek. A Sagrinae alcsaládból kifejlődő Donaciinae alcsalád fajai a kontinensek szétválása miatt már nem jutottak el Dél-Amerikába és Ausztráliába. Kialakulási helyükről - a mai Közép-Afrikából - észak felé vándorolva benépesítették Ős-Európát, és megtelepedtek az akkor még Európával, Grönlanddal összefüggő kelet-amerikai partokon, majd kelet felé vándorolva benépesítették az ázsiai kontinenst, a mai délnyugat-ázsiai részek kivételével; (az indiai szubkontinens ekkor még nem függött össze Ázsiával). Ez az északon történő terjeszkedés már a földtörténet újabb szakaszára, a harmadidőszakra esik. Az eocén kezdetén megjelenik az azóta kihalt Eodonacia genus, amelynek már fosszilis nyomai is megmaradtak, továbbá a Donacia nem képviselőinek fossziliái, valamennyien az európai rétegekből. Ugyancsak európaiak az oligocénből származó leletek is. A miocénben már megjelennek a Spitzbergákon, jelölve az északi terjeszkedési utat, melyen át a fajok elérik az amerikai részeket, mint azt a Colorado környékén talált leletek bizonyítják. Megjegyzem, hogy ebben az időben a nevezett területeken még meleg, trópusi-szubtrópusi klíma uralkodott. Az ezt követő földtörténeti korokból egyre gyakoribbak, folyamatosabbak a leletek, melyek alapján megállapíthatjuk, hogy a földtörténeti negyedidőszakban (pleisztocén, holocén) már befejeződött a ma élő fajok kialakulása. A harmadidőszak óriási változásokkal váltotta fel a viszonylag nyugalmas földtörténeti középidőt. Hatalmas földfelszíni mozgások - elsősorban az alpi hegységképződés - jellemezték ezt az időszakot, melyek létrehozták az eurázsiai és az amerikai lánchegységeket. Mindezek klimatikus változásokat is okoztak, előidézve egyes fajok kipusztulását, illetve új fajok kifejlődését. Ugyanakkor az egyes felszíniés klímaváltozások megakadályozták vagy elősegítették a fajok elterjedését is. így pl. a Donaciinák a felgyűrődő Himaláján és a közép-ázsiai sivatagokon keresztül már nem tudnak DNy-Ázsiában megtelepedni, vagy az amerikai sivatagokon át eljutni Közép- és Dél-Amerikába. A többi Chrysomelidae alcsalád paleontológiái leleteiről nincsenek adataink. Mivel a Chrysomelinae, Galerucinae és Alticinae alcsaládok őseinek az Orsodacninae alcsaládot tartjuk, ezek kifejlődése a földtörténeti középidő végére vagy a harmadidőszak elejére tehető. Az Alticinae esetében az egyszikűek elterjedése játszhatta a főszerepet, ezt elősegíthette a harmadidőszaki, szárazabbá váló éghajlat is. A Sagrinae-rő\ a Donaciinae-\e\ egyidőben ágazott el a Camptosomata csoport, így fejlődésük feltehetően a Donaciinák kifejlődésével párhuzamos, és követi a virágos növények elterjedését a Földön. A Hispinae és Cassidinae csoport erősen specializált formái a legfiatalabb alnemekre engednek következtetni.