Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

Tornense 7588 Aggtelek, Baradla-barlang: Denevér-ág. Boros 1968. 78. p. Törlendő! Est: D. rigidulus — Aggtelek, Baradla-barlang. Hajdú — Orbán 1981. 5., 10., 11. p. Törlendő! Est: Didymodon rigidulus s. str. Didymodon luridus Horsch. ex Spreng. Syn.: Limpricht 1890. 549.; Zander 1981b. 412. Didymodon vinealis (Brid.)Zander var. luridus (Homsch. in Spreng.) Zander Cryptog. Bryol. Lichénol. 2. 412. 1981. syn. nov. 1-3 cm magas, gyepeket alkotó, barnászöld növény. Szárkeresztmetszete ötszögletű, központi állományajói fejlett, kéregsejtjei kicsinyek és vastag falúak. Levelei szárazon ívelt háttal a szárhoz simulok, csak ritkán csavarodok, a leveles szár láncszerű. Csúcsálló levelei szárazon és nedvesen egyaránt öszszeborulók. Egyéb levelei nedvesen merevek, a szártól elállók, a szárral bezárt szöge néha 90° vagy több. A levelek alakja széles háromszögű vagy háromszög lándzsás, csúcsuk hegyes vagy lekerekített. Levélszél ép, alsó kétharmadában gyengén hátrahajló. Levélsejtek 10-12 um-esek, lekerekített szabálytalan szögletesek, sárgás sejtfaluk vastag. A levélalap sejtjei a levélsejtektől nem különbözők, ritkán néhány megnyúlt de vastag falú sejttel. A levelek gyengén a szárra futók. Levélsejtek simák, vagy nagyon gyengén egyszerű papillásak. Ere a csúcsban végződik, érfelszíne a levélsejtekkel megegyező, keresztmetszetben a dorsalis oldalon erősen kidomborodó, ventralis oldalon sima vagy gyengén domborodó. Az érsejtek keresztmetszetben csaknem homogének, vastag falúak, ritkán a dorsalis oldal néhány sejtje substereid. Levélhónalji szőrei 2-4 sejtűek, alig érik el a 100 um-t. Protonemális gemmája ismert (WHITEHOUSE 1980). Rövid egyenes (cca. 100 um), néha csökevényes peristomiummal bíró sporogóniumának leírását lásd LIMPRICHT 1890., SMITH 1978. Nálunk tokot nem fejleszt (17. ábra). Elterjedés: Európa, Közel-Kelet, É-Afrika, É-Amerika. 17. ábra: Didymodon luridus Hornsch. ex Spreng, a: levél 60x; b: szárcsúcs szárazon lOx; c: levélközép sejtjei 415x; d: ventralis érfelszín sejtjei a levélközépen 415x; e: levélcsúcs lOOx; f: tok 15x; (a: Zander 1981b.; b, f: Demaret-Castagne 1964,; c-e: Smith 1978.) Ökológiája: Sziklákon, falakon élő, száraz vagy nedves aljzaton egyaránt előforduló, fényközömbös faj. Irodalmi adatok szerint talajon is előfordul (WHITEHOUSE 1980). Megjegyzések: A félrehatározott minták aránya magas, mintegy 59 % volt. Gyakoribb tévedések: D. fallax 30 %, D. acutus 26 %, D. vinealis 15 %, D. rigidulus 11 %, egyéb (4 faj) 18 %. A D. fallax-ot jól jellemzi megnyúlt ventralis érfelszíne. AD. acutus levelei szárazon szorosan a szárra simulok, sejtjei ke-