Dr. Galambos István (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 11. (Zirc, 1992)

DR. GALAMBOS ISTVÁN: A Barbula s. l. nemzetség magyarországi fajainak revíziója

lépő ér csúcsa többnyire lekerekített, tompás, sejtjei egyszerű papillásak. A levélér felszíni sejtjei négyzetesek, keresztmetszetben az ér egyéb sejtjeitől jól elkülönülő, tág lumennel. A levélkeresztmetszetben két stereid csoport figyelhető meg. Ventralis stereid csoportja kevésbé fejlett, ritkán hiányzó. A csúcsközeli érkeresztmetszet — homogén sejtekkel bír. A levélhónalji rhizoidokon kerek vagy ellipszis alakú, 30-45 um nagyságú gemmák bőven fejlődnek, előfordulnak azonban kevés gemmával bíró vagy gemmátlan alakok is. Levélhónalji szőrök 4-6 sejtűek, a felső sejtek hossza cca. 45 um. Kétlaki. Perichaetium levelek a szárlevelektől alig különbözők, erük hosszabban kilép, néha kígyózó. Toknyél 10 mm hosszú, jobbra csavarodó. Tokja hengeres, 1,5 mm hosszú. Fedő 8 mm, keskeny kúpos, süveg enyhén ívelt, hosszának feléig felhasított, a tok feléig érő. Peristomium-fogai egyenesek, vagy gyengén balra csavarodok, számuk 32, hosszuk cca. 450 um. Alapi membránjuk rövid. Barnás-zöld spórái 8-12 umesek (15. ábra). Elterjedés: Európa, Ázsia, Észak- és Közép-Amerika, Grönland, Falkland-szigetek. Ökológiája: Nedves, árnyas helyeken, sziklákon, lösz talajokon, falakon előforduló növény. Mészkedvelő. Megjegyzések: AD. rigidulus-kéní számon tartott minták 44 %-a volt rosszul meghatározva. A tévedések feltűnően nagy fajszám között oszlanak meg. A dolgozatban tárgyalt 19 rendszertani egységből a revízió során 11 került elő a D. rigidulus-ként nyilvántartott mintákból (D. vinealis 22 %, D. spadiceus 10 %, D. cordatus 10 %, D.fallax 10 %, D. vinealis var. flaccidus 9 %, D. sinuosus 9 %, D. luridus 6 %, D. cordatus ssp. austriacus 4 %, D. acutus 3 %, D. tophaceus 1 %, D. glaucus 1 %). Más rendszertani egységbe tartozó fajok összesen 15 %-ot tesznek ki (Schistidium apocarpum 8 %, Ceratodon purpureus 5 %, Oxystegus tenuirostris 1 %, Gyroweisia tenuis 1 %). A D. vinealis-í és a D. vinealis var. flaccidus-t megkülönbözteti levélsejtjei sűrű sokcsúcsú papillázottsága és érfelszínének alakulása. A D. spadiceus és D. fallax fajokat jól el lehet különíteni megnyúlt ventralis érfelszíni sejtjeik alapján. AD. cordatus-t két jól fejlett stereid csoportja, levélalakja és vaskos ere alapján lehet elkülöníteni a gyakran egy termőhelyen (mintában)található D. rigidulus-tól. Utóbbi faj kétrétegű levélszéle nem állandó bélyeg, különösen a löszlakó alakoknál hiányozhat, így szétválasztásukra nem alkalmas. AD. sinuosus-í levélszélének fogas-crenulált sejtjei és nem kilépő ere alapján lehet elkülöníteni. A Schistidium apocarpum-ot jól jellemzik sima, keresztmetszetben téglalap alakú sejtjei. ALPICUM Noricum Ceticum 8365 Sopronbánfalva, Erdeimalom 1952. VII. 22. BP 106 835 B. Á.; B. Á. 8664 Kőszeg, Óház. Boros 1927a. 217. p. — Kőszeg, Óház. Latzel 1930. 117. p. — Kőszeg, Óház. Latzel 1941. 233-234. p. 8665 Kőszeg, Meszes-völgy. Latzel 1930. 117. p. — Kőszeg, Meszes-völgy. Latzel 1941. 233. p. — Kőszeg, Óház 1930. IX. 8. BP 106 836 B. Á.; B. Á. — Kőszeg, Zeiger 1924. V. 31. BP 106 837 B. Á.;B. Á. ILLYRICUM PRAEILLYRICUM Ortilosense 9768 Csurgó, Sebők téglagyár 1936.1. 9. in caesp. B. unguiculata BP 105 584 H. I.; G. I.