Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

DIETZEL GYULA: Új nappalilepke faj a Bakonyban. Adatok és megfigyelések a Colias erate ESP. (1804) bakonyi terjeszkedéséről (Lepidoptera, Rhop., Pieridae)

sokra, amelyek a faj bakonyi 2. generációjának feltűnésével csaknem egyidőben mutatkozott a Colias genus mind a négy korábban itt tenyésző fajánál. Nevezetesen, az erate hímek kielégíthetetlen kopulációs hajlamáról van szó, amit tapasztalataimra hivatkozva említeni szándékozom. Hogy a kétségtelenül rossz ivararány fennmarad-e az elkövetkező években is, - amikor a faj esetleg végleg megkapaszkodik és a Bakony állandó tenyészhelye lesz, - azt pillanatnyilag nem lehet megjósolni. 1990-re viszont kétségtelenül igaz, hogy az Északi-, és Déli-Bakonyba bevándorolt egyedek döntően hím túlsúlyának kézzelfogható eredményei mutatkoztak. A hibridjelenségek négy fajjellegü csoportba sorolhatók, szinte kizárólag az erate genetikai hatásának érvényesülése mellett, a fajnév meghagyásával. a) „ hyaloid" típusú hibridek A Colias nyale volt az első olyan nembeli faj, amelynél már júliusban mutatkoztak a jövevény genetikai hatásai. Ugyanakkor ez időszakban még, - az australis-sal együtt, - mintha kivédték volna a beavatkozás morfológiai hatásának döntő hányadát, mint következményt. Később, július vége táján egyre nagyobb számban jelentek meg azok az eltérések, amik első megközelítésben az irodalomban is említett (HIGGINS 1971) ab.hyaloides Gr.-Grsh. név alá lehettek volna sorolhatók. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Először is elgondolkoztató az említett aberráció ennyire nagymérvű, relatív gyakorisága és a gyűjtött sok köztes alak, melyeken csak az alapszín emlékeztet az ab.hyaloides-re. Az a példátlan lendület, ahogy az erate mintegy beletenyerelt 4, már korábban is itt tenyésző Colias fajunk stabilnak tetsző genetikai hátterébe, óhatatlanul felveti az ab.hyaloides determinációjának kétségességét. Ezért vagyok inkább azon az állásponton, hogy ,,

hyaloid" hibridről van szó, amely egyben a kelet-ázsiai rasszok, — ssp.poliographus Mötsch., ssp.

formosana Shirózu - fenokópiája (5., 14., 21., 22., 24. rajzok). Fentiek alátámasztására kell megemlítenem azt, hogy negyedszázados gyűjtő tevékenység alatt összesen nem bukkant fel annyi hyale illetve australis eltérés mint 1.990 nyarán, melyeknek jelentős részén „eratoid" vonások figyelhetők meg, elsősorban a szegélyrajzolaton. b) „australoid" típusú hibridek Az ab.hyaloides jellegű átmeneti alakok között fordulnak elő igen csekély számban hím ,australoid" típusú egyedek. Ezek alacsony száma úgy aránylik a „hyaloid" típushoz,mint a hyale és az australis bakonyi populációinak egyedszáma egymáshoz. A hyale ugyanis jóval gyakoribb (14. rajz). A 16. rajzon látható az egyetlen nőstény hibrid, amelynek fonákja a hátsó szárnyon a jellegzetes piszkossárga alapszínnel bír. Felül, teljesen egyedi szárnycsúcsrajzolat látható. A példány egy erate hím kopulációs kísérlete közben került a hálóba, de mivel ekkor még nem voltak tapasztalataim a sikeres párzás lefolyásáról és a nőstény igen nyugtalan volt, így a kivárást nem kockáztattam. A példányon az erősen redukált rajzolat ellenére is felismerhetők az idegen genetikai hatások, viszont tekintet nélkül az érezhető bizonytalanságra, az egyed „eratoid" típusú Colias australis. c) ,,croceoid" típusú hibridek Legmozgékonyabb, vándorhajlamú Colias-fajunkat sem kímélte az erate expanziója során fellépő nőstény-hiány. Több ,,croceoid" jellegű alak közül, a 9. ábrán látható egyed hasonulása áll legközelebb a croceus típusának hímjéhez. A hibridizációs genetikai hatás ez esetben a szegély rajzolatot és részben az alapszínt egyaránt érintette. Ennek mértéke itt olymérvű, hogy a determinálást az erate javára, csak a közvetlen összehasonlítás döntötte el. A fekete rajzolat jelentősen kiterjedt, a krómsárga alapszín narancsba hajlott. A gyűjtött kevésszámú croceus nőstényen nem tapasztaltam az erate hatását. A hibrid hímek száma közel harminc. d) „chrysothemoid" típusú hibridek A gyűjtött egyedszám alapján a második leginkább érintett Colias faj. A két faj Márkó környékén együtt repül, csakúgy mint Kab-hegyen, viszont ez utóbbi helyen a chrysotheme-nek egy gyérszámú, erősen izolált populációja repül és az erate is egész szezonja folyamán ritka volt. A hibridek morfológiája némely példány esetében itt is olymértékben változott, hogy szinte határesetek, és ezúttal is igénybe kellett vennem a ehrysotheme bakonyi anyagának szerencsére nagyszámú sorozatait. Az alapszín fakó vörösessárga, a szegélyrajzolatban is jóval több a barnás árnyalat, a sárga vonalkák, amik a crysothheme egyik faji jellegzetessége, - itt is erősen érvényesülnek a sötétbarna szegélyben. Ezeknek az alakoknak egyes példányain fokozottan mutatkozik a hátsó szárny poligonális vonalvezetése (10. és 11. rajz). A „chrysothemoid" karakter, nőstény példányokon ezúttal sem jelentkezett.