Dr. Tóth Sándor (szerk.): A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei 10. (Zirc, 1991)

SZINETÁR CSABA: Pókfaunisztikai vizsgálatok a Somlón és a devecseri Széki-erdőben I.

5. ábra: A Széki-erdő egyik legértékesebb része a Rák-sík. Jobbról a vizsgált cseres-tölgyes, a háttérben pedig a szil-kőris-tölgy liget látható hadó tuskóik utalnak. A sűrű állomány cserje- és gyepszintje gyér. A hegyvidéki flóraelemek közül a farkas boroszlán (Daphne mezereum) említhető. Vastag avarrétege és nyirkos ldímája kedvez a szaprofita fajoknak. A gyertyános-tölgyesek leromlása - elgyertyánosodása — természetvédelmi szempontból pozitív vonatkozásokat is hordoz, ugyanis ezen állományok hűvösebb, nedvesebb mezoklímát alakítanak ki, s ez kedvez a nagyobb nedvességigényű hegyvidéki elemeknek. A csapdákból előkerült 193 pók 23 fajt képvisel. Közepes illetve nagy nedvesség igényű, valamint agyakori tágtűrésű fajok jellemzik az élőhelyet. A vastag avarréteg strukturális és mikro klimatikus adottságaival értelmezhető a kisméretű hálószövő fajok magas aránya. Ez látható a családok fajszám szerinti részesedési százalékait mutató diagrammban is (6. ábra). A 23 fajból 15 faj az avarrétegben illetve közvetlen afelett szövi fogóhálóját. Érdekes, hogy a legmagasabb egyed- és fajszám - a többi vizsgált biotóptól eltérően - a nyár végén és ősszel mutatko zott, s elmaradt a nyáreleji maximum. IV. Száraz cseres-tölgyes (Potentillo-Quercetum petraeae cerris asphodeletosum praeillyricum) A Széki-erdő zonális erdőtársulásának legtipikusabb s egyben legértékesebb állományát a terület legmagasabb pontján (260 m), a Rák-síktól keletre találjuk (5. ábra). Lombkoronaszintjét a csertölgy alkotja (Quercus cerris). Cserje- és gyepszintje feltűnően gazdag. Cserjéi között a fagyai (Ligustrum vulgare), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a kökény (Prunus spinosa), a vadkörte (Pyrus acrrras) és a vadrózsák (Rosa sp.) a legjellemzőbbek. Lágyszárú szintjében - a felemáslevelű csenkesz (Festuca heterophylla) gyepben - szinte egész vegetációs időszakban pazar a virágpompa (Convallaria majális, Asphodelus albus, Iris variegata, Anthericum ramosum, Veratrum nigrum). A csapdákból 24 faj 201 egyede került elő. A társulásra - a bokorerdőhöz hasonlóan - a kövi- és farkaspókok magas relatív gyakorisága jellemző (6. ábra). A tágtűrésű fajok mellett (Pardosa lugubris, Trochosa terricola) jelentős számban fordulnak elő a tipikus xeroterm tölgyesekre jellemző fajok is (Zelotes apricorum, Zelotes electus, Zelotes pusillus, Phlurolithus minimus). Említést érdemlő a Tigellinus furcillatus relatív magas egyedszáma (23). A faj szórványos előfordulású, helyenként ritka. Ezen vizsgálat során, a többi társulásból mindössze két további példány került elő. A cseresben különösen karakterisztikus a talajfauna pókjainak nyáreleji aktivitási csúcsa. Az év során befogott egyedszám 47%-át a májustól júniusig működő csapdák gyűjtötték.